Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Benyák Ferenc: A keceli szőlőtermesztés és borászat vázlatos történeti áttekintése
138 jelencsék be magokat, ... azokrul pedig négy Esztendeig való szabadságot adunk...”3 A következő, az 1745. évi szerződésben pedig meg is fenyegeti az érsek a kece li jobbágyait: „Ezek pedig úgy értetnek, hogy a Szőlők építéséhez két Esztendő alatt hozzá kezdgyenek mert egyébb eránt ha azoknak építtését halasztanák, kocsmájuk csak két holnapokra fog reducáltatni.”4 A fenyegetés hatott, az 1740-es évek második felében elkezdték a szőlőtelepítést a keceliek, így jöttek létre az Öregszöllők . 5 A lassan induló szőlőtelepítés a dolog természetéből fakadt, nem egyszerű dolog az, ugyanakkor többféle haszon is származott belőle. A szaporodó népesség számára a megélhetési gondokon enyhített, egyben a határ nagy területeit beborító homok megkötésére is kiválóan alkalmas volt, valamint nem utolsósorban hasznot hozott mind a jobbágynak, mind az érseknek (majd 1832-től a kalocsai káptalannak) mint földesúrnak. Egyelőre a 18. század második felében még nem volt számottevő gazdasági ág a szőlőtermesztés, majd csak a 19. század első felére kezd jelentőssé válni, de a termés mégis elsősorban önellátásra volt elegendő. Valamennyi boreladás is történt vidékre, vagy a kocsmába, így némi – akkor ritkaságszámba menő – készpénzhez is jutott a keceli jobbágy a feudalizmus utolsó évtizedeiben. A számok jól mutatják azt a hatalmas mennyiségi változást, amely bekövetkezett a 19. század első felére. Eszerint 1768-ban 477 urna, de már 1819-ben kilencszerese, 4245 urna bort termeltek Kecel határában. (Az 1819-es dézsmajegyzékből kiolvashatóan megnőtt a termelők száma is, eszerint 360-at írtak össze. Ugyanakkor a keceli szőlőterület népszerűségét is jelzi, hogy sok akadt a birtokosok között, aki már nem keceli, hanem a Kalocsai Sárközből származott.) 6 A politikai változások, a jobbágyfelszabadítás, az 1848/49 után kibontakozó kapitalizmus pedig még felerősítették ezt a folyamatot. A 19. század közepétől gyors ütemben nőtt a szőlőterületek száma, majd a század utolsó harmadára már a legnagyobb jövedelemforrássá vált a község számára a szőlő és a bor. 7 A szőlőtermesztés hagyományos módon folyt, de közben minőségi változás következett be a keceli boroknál (valószínűleg a bővülő piaci viszonyok kihívásaira tekintettel), mivel a statisztikus Galgóczy Károly 1877-ben azt írta: „jóságát mutatja azon körülmény, hogy jó pincék nem lévén többnyire kamrákban áll még sem romlik meg”. 1886-ban pedig az országos kiállításon Vostri Szaniszló jegyző és Varga Endre tanító keceli asztali boraikkal kiállítási nagyérmet nyertek.8 A szőlőtermesztés hagyományos jellege azért volt fontos tényező, mert egy bizonyos ponton túl már mind mennyiségi, mind minőségi szempontból nem 3 Kecel történetének fontosabb dokumentumai. In: Bárth János (szerk .): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 1078. 4 Kecel történetének fontosabb dokumentumai. In: Bárth János (szerk .): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 1080. 5 Bárth: A parasztság termelőtevékenysége. In: Bárth János (szerk .): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 206. 6 Bárth, 1984. 240–241. 7 Kocsis Gyula: Kecel gazdaság- és társadalomtörténete 1848-tól 1918-ig. In: Bárth János (szerk .): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 354. 8 Bárth, 1984. 354.
