Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Benyák Ferenc: A keceli szőlőtermesztés és borászat vázlatos történeti áttekintése
139 megugorható akadállyá vált a további fejlődéshez. Ennek megváltoztatásához, a sors különös fintoraként, országos természeti és politikai tragédiák adták az erőt. Az egyik a filoxéra volt, amely az 1890-es években szinte teljesen kipusztította a szőlőket Magyarországon, kivéve a homokos talajúakat, így a keceli területeket sem érintette. Nagyon megnőtt az immunis homok iránti kereslet, további szőlőtelepítések történtek Kecelen, 1880-ban 1234 kh-on, 1912-ben már 2197 kh-on,9 és 1943-ban már 3200 kh-on10 folyt szőlőtermesztés! Elmondható, hogy a 18–19. szá zadban az önellátásra való termelés volt jellemző, amelyet alacsony technológiai szint jellemzett, ezért nem volt versenyképes, majd a filoxéravész okozta alföldi konjunktúra minőségi változást is hozott ezen a területen.11 A szőlőgyökértetű elleni védekezés és a szőlőrekonstrukció állami irányítás alatt folyt, ugyanakkor számos befektetőt is idevonzott a konjunktúra (Gajáry Ödön, 12 Stielly Walter, borkereskedők, borügynökök13 ), mindez a hagyományos szőlőművelés raciona lizálását vonta maga után, korszerű művelési és borkezelési eljárások terjedtek el (pl. új fajták, fajtatiszta ültetvények). 1937-ben pedig állami segítséggel borközraktár épült Kecelen, amely a bortárolási nehézségeken enyhített, és a termelők kiszolgáltatottságán segített a kereskedőkkel szemben. 14 A másik ösztönzőerő, különös módon, az 1945 utáni szovjet megszállás okozta politikai földrengés volt. 1945 augusztusában földosztás keretében a kalocsai káptalan szarkási szőlőtelepét és Stielly Walter szőlőingatlanát szétosztották.15 Ez is növelte a gazdák termelési kedvét, de az elaprózott szőlőbirtokok nem voltak igazán életképesek, nem kedvezett a hatékony szőlőtermesztésnek, mint ahogy a kollektivizálás 1. szakasza sem (1949–1950). A kollektivizálás 2. ütemében Kecelen szakszövetkezetek alakultak a helyi termelési adottságok figyelembe vételével 1962-ben, ekkor a már 4000 kh-ra nőtt keceli szőlőterület túlnyomó része a tagok kezelésében maradt, ugyanakkor megkezdődött a korszerű, nagyüzemi szőlőtelepítés, szőlőtermesztés és borászat a településen.16 Így a szakszövetkezetek, majd az azok összevonásával 1974-ben létrejövő és 1977-ben a Vörös Zászló Tszszel összeolvadó Szőlőfürt(!!!) Szakszövetkezet17 egyszerre egyesítette magában a tagok egyéni kezdeményezőkedvét és a nagyüzemi termelés hatékonyságát. Maga a szakszövetkezet névadása is jelzi, hogy milyen fontossá vált ekkorra már Kecel életében a szőlő és a bor. Az ágazat jelentőségét a településen hangsúlyozta 9 Bárth, 1984. 354–355. 10 Németh Gábor: Gazdasági és társadalmi változások a két világháború között. In: Bárth János (szerk.): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 391. 11 Égető Melinda: Szőlőművelés és népi borászat. In: Bárth János (szerk .): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 575. 12 Bárth, 1984. 620. 13 Bárth, 1984. 396. 14 Bárth János – Iván László – Nagy Angéla: XX. századi intézmények, szervezetek, vállalatok és vállalkozások kislexikona. In: Bárth János (szerk .): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 1146. 15 Bárth János – Iván László – Nagy Angéla: Kecel történetének kronológiája. In: Bárth János (szerk .): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 1138. 16 Bárth, 1984. 612. 17 Bárth, 1984. 1159.
