Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Benyák Ferenc: A keceli szőlőtermesztés és borászat vázlatos történeti áttekintése
137 Benyák Ferenc A keceli szőlőtermesztés és borászat vázlatos történeti áttekintése Kecel története évezredekkel nyúlik vissza a múltba, még a helybeliek is el szoktak feledkezni erről a tényről, és a történetét csak az újratelepítéstől szá mítják . Már a középkorban is l akott terület volt, amely azonban a török korban elnéptelenedett, az 1590. évi török adóösszeírás szerint „...Kecel puszta, üres, adófizetők nélküli...”.1 Patachich Gábor kalocsai érsek, e terület földesura 1734. április 22-én írta alá Kecel telepítő levelét, azóta beszélhetünk az újkori Kecelről. Ha nem is tekintünk át a terület teljes történetén , mert nem is tudunk, különösen témánk szempontjából nem, de azért az 1734 előtti időszakra is érdemes gondolnunk. A magyar államalapítás és az annak lényegét adó kereszténység meghatározta Kecel térbeli és időbeni kereteit is, amely egyben a szőlő- és borkultúra szempontjából is döntő jelentőségű. A bor szakrális jelentőségű itallá vált a kereszténység felvételével, ez meg is ágyazott a hétköznapokban betöltött szerepének, mindamellett, hogy a középkorban a fertőzött vizek miatt jobbára bort (egyes helyeken sört) ittak az emberek, így lehetett ez Kecelen is. A közelmúltig, de még ma is használatos a közbeszédben a történelmi (értsd hegyvidéki) és az alföldi borvidékek hamis szembeállítása, holott már 1075-ből van írásos adat az alföldi szőlőkről, tehát nyugodtan tarthatjuk történelminek az itteni borvidékeket is. Ugyanakkor a dolog természetéből fakad, hogy az ember mindig és mindenhol igyekezett szőlőt termeszteni, ahol csak lehetett, márpedig az Alföldön nagyon sok helyen kedvezőek az adottságok, és ez a múltban is így volt, legfeljebb nincs írásos adatunk róla. A középkori Kecel szőlőtermesztéséről sajnos nincs adat, csak egyetlen említés 1761-ből egy tanúvallomásban, amely szerint még Kecel megtelepedése előtt egy „Szöllöshegy” nevű dombon volt a határ Kecel és Halas között. 2 Időben tovább haladva már egy kicsit könnyebb a helyzetünk. Már az 1734-es alapító kontraktusban szó esett szőlőről: „...s. ha Szőlöket építeni igyekeznének, Tisztartonknál 1 Vass Előd: A középkori és a török kori Kecel. In: Bárth János (szerk.): Kecel története és néprajza. Kiadta Kecel Nagyközség Tanácsa, 1984. 1215 p. + LXXX képtábla. 70. 2 Bárth János: Kecel, Dömötör, Bánegyháza és Polgárdi puszta élete a XVIII. század elején. In: Bárth János (szerk.): Kecel története és néprajza. Kecel, 1984. 81.
