Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Turán István: "Itt, a hol a napról-napra hatalmas arányokban fejlődő szőlőkultura lefoglal minden talpalatnyi teret, a gazdasági élet sarokpontja és fundámentoma: a Szüret" (Kiskőrös szőlő- és borkultúrájának rövid története)
131 sem. A földművelésügyi miniszter 1930-ban megtiltotta az új szőlők telepítését.39 Egy 1931-es tudósítás beszámolt az eladások nehézségeiről: a túltermelés mellett növelte a probléma nagyságát a magas belföldi fogyasztási adó, a külföldi vámvédelem, az időjárás miatti minőségromlás. Ha sikerült eladni, akkor is 50 fillér, jobb fokok esetén további 4-8 fillér volt az ára literenként.40 Nem oldódott meg a dolog a válság elmúltával sem, azonban sokat segített az agrárminisztérium programja, amely borközraktárak építését irányozta elő. 1937-ben Kiskőrös községben is létesült egy ilyen pince, a Kolozsv ári utca és az Izsáki út sarkán. Feladata a fölösleges bor betárolása és ún. népszerű típusbo rok előállítása lett.41 A borpince illeszkedett a Darányi-kormány programjába, melynek során 12 ilyen épült az Alföldön. A kor legmodernebb technológiájával felszerelt borházak üzemeltetését a kormány a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezetére (MASZOBSZ) bízta. 42 Szintén a húszas-harmincas években jelentek meg a településen a mustsűrítő üzemek, ezek közül a legjelentősebb az állami borpince közvetlen szomszédságában működött Balogh Gyurián Géza vezetésével. Naponta 200 hektoliternél nagyobb teljesítményű volt, ezenfelül magas szeszfokú borokat is készítettek, amelyeket az északi országrészbe szállítottak.43 A második világháború utolsó éveiben, akárcsak a gazdaság más szektoraiban, a mezőgazdaságban is a túlélés volt az elsődleges szempont. A háborút követő hiperinfláció idején a pengő helyett leginkább két bevett fizetőeszköz volt elfogadott a helyi piacon, a tojás és a bor. 1945-öt követően szemléletbeli válto zás történt az állam részéről, a Rákosi-érában pedig a környék hagyományos szőlőtermelő profilja semmiképp sem jelentett előnyt. 44 A kommunista felfogás a mezőgazdaságot mindig is másodlagos szerepre kárhoztatta az ipar mögött. A „dolgozó parasztság” legfontosabb feladatául a munkások, a város élelmezését jelölte meg. Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-án mondta el hírhedt kecskeméti beszédét, amelyben meghirdette a sztálini típusú kolhozosítást, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy a parasztság bekényszerítése a szövetkezetekbe nem fog egyik napról a másikra megtörténni.45 1949-ben megszüntették a hegyközségeket, így a korábbi szőlészeti szakmai felügyeleti szerv hosszú időre eltűnt. A még 1945–1946 során kiosztott volt uradalmi szőlőket új tulajdonosaik hozzá nem értése és felszereléshiánya is állagromlásra kárhoztatta (pl. nem megfelelő növényvédelem, rablómetszés végzése ), 39 Kiskőrös és Járása, 1930. máj. 31. 4. o. 40 Kiskőrös és Járása, 1931. szept. 26. 1. o. 41 Suba , i. m. 231. o. 42 Csatár István (szerk.): Pestvármegye adattára, Budapest, 1939, 92. o. 43 Kiss Béla, i. m. 44 Csupán érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a hozzáállás miatt 1948 és 1957 között országszerte mintegy 70 ezer katasztrális hold szőlő pusztult ki, a tíz év holdankénti átlagtermése pedig mindössze 9,3 hektoliter volt. Pfenning Gyula: Szőlő a Duna–Tisza közén, Bács-Kiskun megye szőlő- és bortermelésének múltja és a korszerű nagyüzemi termelés kialakulásának vázlatos története. Kecskemét, 1985, 19–20. o. 45 Kiskőrös története, 296–297. o.
