Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Légrády Andor: Krämer Fülöp nyomában (Soltvadkert szőlészeti-borászati múltja és jelene)
121 Lányuk, Mariska családja mind a mai napig nyomon követhető. Unokája, Várnai Endre 2009-ben, 84 éves korában, vadkerti látogatásakor több tárgyat, dokumentumot adott át a dédapjáról elnevezett borlovagrendnek megőrzésre, a polgármesteri hivatalnak pedig egy mellszobrot adományozott Fülöpről, mely még annak életében készült. Krämer Józsefről többet lehet tudni. Bihardiószegen született 1870 februárjában. Itt is keresztelték meg. Tanulmá nyait külföldön végezte, többek között Freiburgban. Tanulmányutakon vett részt Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Angliában. Természetes, hogy folyékonyan beszélt németül, franciául, olaszul és angolul. Tanulmányai befejezése után apja mellett, Budafokon pallérozódott, leste el a fortélyokat. Egy aradi út során érte el a szerelem. 1895 májusában feleségül vette egy aradi nagybirtokos lányát, Andrényi Elzát Bécsben. Feleségével 25 évig éltek boldog házasságban. Egy lányuk született. Sajnos felesége és leánya meghaltak, nagy valószínűséggel betegségben. József kezében három gazdaság összpontosult, Vámospércs, Soltvadkert és Arad. A vadkerti birtokot 1908-ban vette át az anyjától. 1930-ban Krämer József számított a legnagyobb szőlőbirtokosnak a faluban 48 kataszteri holddal. 1942 nyarán régi betegsége súlyosabbá vált, november 23-án rosszul lett, felutazott Pestre kivizsgáltatni magát. Úgy tűnt, hogy csak múló rosszullét, de másnap, november 24-én, kora délután hirtelen meghalt. November 27-én helyezték örök nyugalomra a budafoki családi sírboltban, szülei mellé. Krämer József a pálos szerzetesrendnek adományozta birtokát a P. Besnyő Gyula iránti barátsága jeléül , aki eredetileg soltvadkerti plébános volt. 3 Hogy pontosan mikor volt az adományozás, nem tudható, mindenesetre valószínűleg 1942 előtt. Az épületben a szerzetesek kápolnát is kialakítottak. Tíznél többen jöttek a faluba, akik a szőlőművelés mesterségét tanulták itt ki. Fehér csuhában jártak. Birtokaikat 1948-ban államosították, állami gazdaság működött ott a későbbiekben irodai szinten. A rendszerváltás után visszakapták a pálosok. Ők később eladták a svédeknek, akik itt alakították ki a Híd Lakóotthont. Sajnos a 2009. év elején a lakóotthon is bezárta kapuit. Az udvar egy kis részét eladták, s ott adótorony létesült. Az IRMÁK Nonprofit Kft. Támogatott Lakhatás program keretén belül itt működik a Sólyom-ház 2015 óta. A Krämer-féle borpince magántulajdonban van, 2003-ban felújították. Kérdés: Milyen újításokat köszönhetünk a szőlészet terén a családnak? Fülöp 40 holdas első telepe a vasút túloldalán volt, majd később a falu és a vasút közti birtokrészt is beültette. Nem sokkal később barátja birtokrészét is megvette. 1914-ben, amikor Deli István vincellérként kezdett dolgozni a birtokon, 56 hold szőlőjük volt Krämeréknek. Többek között furmint, ezerjó, kövidinka, kadarka, piros veltelini, erdei bakar és többféle csemegeszőlő termett a birtokon. Krämerék megjelenése előtt a fő szőlőfajta a kadarka volt. Szintén 1914-ben, a különálló pincében már volt négy betonhordó, egyenként 600 hektoliteresek. Mindegyiknek volt neve is (Fülöp, Anna, József, Mariska – 3 Érdekes vagy inkább furcsa, hogy a Soltvadkert az ezredfordulón című könyvben a katolikusokról szóló részben nincs ilyen nev ű plébános a felsorolásban.
