Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Légrády Andor: Krämer Fülöp nyomában (Soltvadkert szőlészeti-borászati múltja és jelene)
119 is, hogy ha két éven belül „valaki szőlőt nem csinál”, az két arany büntetést fog fizetni. Ezen az okiraton maga a pecsét a legérdekesebb. Egy függőlegesen kettéosztott körben a jobb oldali félkörben egy fölfelé emelkedő szőlőtőke, a bal félben pedig egy fentről lefelé lógó szőlőfürt található. Orczyék nemcsak a gyümölcse és a belőle készült bor miatt támogatták a szőlőültetést, hanem valószínűleg tisztában voltak vele, hogy jó homokfogó növény is. Ezeket a szőlőket a község keleti és északkeleti oldalán kezdték el telepíteni. Sokáig „Öregszőlőknek” is hívták ezt a területet. Az 1787-es, első katonai felmérés térképén is nagyon jól látszik ez az elhelyezkedés. 1767-ben Mária Terézia kiadta az ú rbéri rendeletet. Az urbáriális kérdőpontok ra adott válaszok között a 4. pontban a megélhetésre vonatkozó feleletük a következőképpen kezdődött: „...Hasznunkra szolgál egy kevés szőlőhegyünk...” Egy húsz évvel későbbi összeírásban Vadkertnek 161 hold szőlője volt. A XVIII. század utolsó éveiben is Vadkert szőlőit „meglehetősnek” írják le. A Vadkerti Helység Conscriptiojának Summariuma szerint 1806-ban a szőlő 2/4 kapás (egy kapa kb. 250-300 négyszögöl, terepviszonyoktól függően) 1116, ami átszámítva kb. 251 hold. Az 1828-as országos összeírás 224 hold szőlőt mutatott, azzal a megjegyzéssel, hogy az 1788-ban ültetett új szőlők nincsenek beszámítva. Ha az összeíró az összes szőlőt nem írta össze, akkor izgalmas kérdés, mennyi lehetett a valóságban. Itt is szükségesnek mutatkozik egy kis magyarázat a szőlőterület nagyságáról . Vadkertet 1804-ben az Erdélyből származó Lukács Gergely bérelte a báró Orczy családtól. Két évvel később már fiai, Miklós és Antal a bérlők, majd 1818-tól, Miklós halála után Antal az egyedüli bérlő, aki 1852-ben halt meg. Örökösei az Orczy családdal pereskedtek. 1853. július 1-jén Faragó Tamás, Gszelman Ádám és Font János a következőket vallották: az ezen évben 1408 holdat kitevő szőlő közül Lukács Antal 673 hold heteddézsmás szőlőt telepített. Ha tehát Lukács Antal 1828 után kezdett hozzá a telepítéshez, akkor is nagyjából 735 hold szőlőnek kellett lennie 1828-ban Vadkerten. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Lukácsék akkor már 24 éve bérelték a területet. A szőlő nemcsak a gyümölcse, bora és homokmegkötő hatása miatt volt nagyszerű növény, hanem mert védelmet is nyújtott. 1849-ben , a szabadságharc leverése után a hazatérő nemzetőrök többek között itt húzták meg magukat a felelősségre vonás elő l. Ezek a szőlők a Mozgók 1 és az Erdőalja2 területén helyez kedtek el. A heteddézsmás szőlőket 1870-ben váltották meg. Ekkor a vadkertiek tulajdonába 1381 hold és 879 négyszögöl került. Keleti Károly Magyarország szőlészeti statisztikája 1860–1873 című művében a következőket írja Vadkerttel kapcsolatban: a szőlőbirtokosok száma 828, a szőlőterület nagysága 1050 kh, a termett bor menynyisége 20 020 akó, és ez mind fehér. 1 A Vadkerttől délnyugatra, a nagyerdő nyugati oldalán elhelyezkedő terület elnevezése volt. Két lehetőség van a név eredetére. Az egyik, hogy hiába volt itt erdő, a szél a fák alatt fújta a homokot. A másik elképzelés szerint, amikor Lukács Antal kihirdette, hogy egyheti munkáért egy hold szőlőnek való területet ad, akkor a sok kis parcellán rengeteg ember mozgott. 2 A Vadkerttől nyugatra elterülő nagyerdő előterét hívták így.
