Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Légrády Andor: Krämer Fülöp nyomában (Soltvadkert szőlészeti-borászati múltja és jelene)
118 Légrády Andor Krämer Fülöp nyomában Soltvadkert szőlészeti-borászati múltja és jelene Soltvadkert a Duna–Tisza közén , Bács-Kiskun megye középső részén található közel 7500 fős kisváros. Két fontos közlekedési útvonal csomópontjában fekszik, az 53-as és az 54-es főút kereszteződésében. A fagylalt, a szőlő és a bor hazája. A vidék, ahol a település fekszik, a néphagyomány szerint az Árpád-házi királyok vadászterülete volt. A vidék vadban gazdag, sűrű erdős terület volt a középkorban. Minden bizonnyal innen ered a település neve is: Vadkert. Vadkert első írásos említése 1376. február 16. Egy peres ügyiratban szerepelt Wadkerti Tamás fia, János neve. Erős kun hatás is érte a falut, mivel a környéken kun településeknek köszönhetően 1526 őszén a visszavonuló török seregek fel dúlták a Duna–Tisza közét, s az elpusztított települések között volt Vadkert is. Közel kétszáz évig pusztaként szerepelt Bőszérrel és Csáborral együtt. Birtokosai legelőként adták bérbe többek között Baja, Kecskemét, Cegléd, Szeged, Solt, Kunszentmiklós, Kiskunhalas városoknak. Nem csak állattartásra használták a puszták határát. 1696-ban Tázlár határának kijelölésekor említést tesznek a Vadkert és Halas közti határterületen egy „Szőlőshegyről”. Itt szükséges egy kitérő erejéig megállni, felmerül ugyanis a kérdés, hogy ki vagy kik telepíthették ezt a „Szőlőshegyet”? Az 1720-as években báró Orczy István vette meg Vadkertet, Csábort és Bőszért a halasi Tegzes családtól, akiknek gazdasági okokból kellett megválniuk a három pusztától. Németországból, Baden-Württemberg tartományból sváb családokat telepített be Vadkertre a báró Orczy család. A település hivatalos újratelepítése 1745-re datálható. Bár a Tegzes família eladta Vadkertet, 1745 tavaszáig még gazdálkodtak itt. 1730–1752 között nagy per folyt annak bizonyítására, hogy a báró Orczy család a jogos tulajdonosa Vadkertnek, Bőszérnek és Csábornak. Egy kiskőrösi tanú azt állította, hogy a vadkerti vendéglőt a falu közepén Tegzesék építették, „...melyben aztán mihelyest egy Ő Nagysága hordójából a bor kifolyt, azonnal utána Tegzeséké csapra vétetődött...” Vagyis, ha Tegzesék építették a vendéglőt, akkor gondoskodni kellett italról is, és valószínűleg szőlőt ültettek közel a halasi határhoz. Ez lehetett az úgynevezett „Szőlőshegy”. Kijelenthető, hogy valójában a soltvadkerti szőlészet és borászat az újratelepítés után indult hódító útjára. Ezt bizonyítja, hogy a következő szőlőtelepítésről már többet lehet tudni. Egy 1755. április 24-én kelt szerződésben báró Orczy Lőrinc utasítja a vadkertieket szőlőskertek telepítésére. Ebben az oklevélben kikötik azt
