Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Simonyi Zoltán: Szétesés és újraépítés (A rendszerváltás, és ami utána történt az alföldi szőlőtermesztésben és borászatban)
117 gazdaságok ma már olyan borválasztékkal és minőséggel jelennek meg a piacon, amelyet korábban el sem lehetett volna képzelni egy uniformizált nagyüzemi borászatban. Bizonyítja ezt, hogy a világ legnagyobb és legrangosabb nemzetközi megmérettetésein, mint pl. Franciaországban a „Le Mondial de Rose” borversenyen a Kunsági borvidékről, Soltvadkertről és Kiskőrösről származó rozé borok (a Frittmann, Font és Szentpéteri borászatok kékfrankos, n éró és zweigelt rozéi) soha nem térnek haza aranyérem nélkül. De itt kell megemlítenem a Font családi pincészet kövidinka borát, mely szintén Franciaországban az illatos borok kategóriájában ért el sikereket. Óriási elismerés ez akkor, ha szembeállítjuk azzal a k övidinkával, melyet jó, ha asztali borként emlegettek minden különösebb jelző nélkül. A nemzetközi sikerek mellett nem törpülnek el a hazai eredmények sem, hiszen a fentiekben említettekhez hasonló karriert futott be a korábban literes füredi palackba töltött, homoki fehér néven futott régi magyar fajta, a pozsonyi fehér. A Galántai családi pincészet felismerte a fajtában rejlő értékeket, felkarolta,és újjáélesztve méltó rangra, OEM kategóriába emelte ezt az elfeledett fajtát. A Duna borrégió sikereit és elismertségét jelzi, hogy három alföldi borász is elnyerte az „Év Bortermelője” címet, közülük két fő a Kunsági borvidékről származik. Frittmann János (Frittmann Testvérek Kft., Soltvadkert) a 2007. évben elsőként kapta meg ezt a kitüntető elismerést, áttörve azt a gátat, mely a Kunsági borvidék korábbi megítéléséből fakadt. A borászatra a sokféle bor jellemző, a legnépszerűbbek az irsai olivér, a cserszegi fűszeres, a k ékfrankos rosé és a rosé cuvée, a néró rosé, a generosa, a soltvadkerti jellegzetességnek számító ezerjó, a gyöngyözőbor, pezsgő, tönköly- és szőlőpálinka. A bor 90%-a belföldön fogy el, 10%-ot exportálnak Németországba, Szlovákiába, Romániába, Nagy-Britanniába és Lengyelországba, ritkán szállítanak Mongóliába, Új-Zélandra és Japánba is. Őt követte 2013-ban Gálné Dignisz Éva (Gál Szőlőbirtok és Pincészet, Sziget csép) és 2019-ben Koch Csaba a Hajós-Bajai borvidékről. A fentieken kívül, végül ne feledkezzünk el azokról a méretükben kisebb, de minőség szempontjából élenjáró családi vállalkozásokról, üzemekről sem, amelyek szakmai elhivatottságukkal, boraikkal bizonyítják a világ előtt az Alföld szőlő- és bortermelésben betöltött, meghatározó szerepét: Birkás pince, Eifert pince, Erdős család pincéje, Eredet pince, Galántai családi pincészet, Font pincészet, Lantos pince, SK Borászat, Szentpéteri pince, Béla borászat, Kökény és Fia pince, Köpcös pince, Sziegl pince, és a sor még folytatható.
