Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 7-8. szám - Simonyi Zoltán: Szétesés és újraépítés (A rendszerváltás, és ami utána történt az alföldi szőlőtermesztésben és borászatban)

116

illetve kiszorítása a borból. Utóbbinak egyik módszere az ún. sparging technika, melynek lényege, hogy nagyon finom eloszlásban nitrogént vezetünk a borba (egy liter borba 0,3–0,8 liter N2

), mellyel kiűzzük az oldott oxigént. Ez a technika hatásos az oldott oxigén eltávolításában, de részben eltávolíthat kedvező aromakomponenseket is.

Az EU támogatja a bor alkoholtartalmának kiegészítésére használt mustsűrítményt. Ez egyrészt csökkenti a termelt bor mennyiségét (túltermelési válság), másrészt csökkenti azok versenyhátrányát, akik nem használhatnak cukrot erre a célra. Az eljárást minőségi borok esetén is szabad alkalmazni. A támogatás a bortermelőket illeti meg. Ezt a rést kihasználva a Kunsági borvidéken épült fel egy mustsűrítményt készítő üzem, ahol rektifikált, azaz finomított sűrítményt állítanak elő. (Érdekességként említem meg, hogy ez a sűrítményfajta uniós betárolásból került sok évig hazánkba.) Így sikerült a hazai rektifikált sűrítményigényt hazai forrásból kielégíteni, továbbá a szőlőtermelők szőlőjének egy részét piaci igényekhez igazodva feldolgozni.

A borászati üzemek, ahogyan régen, úgy ma is laboratóriumban mért paraméterekkel mérik a must és a bor beltartalmi értékeit, és kontrollálják minőségét. Ehhez jól felszerelt laboratóriumokra van szükség, melyet korábban a szövetkezetek, az állami gazdaságok, a pincegazdaságok működtettek megfelelően képzett szakemberekkel. Ma a kisebb borászatokban kihasználatlanul állnának ezek a laboratóriumok, ezért saját vállalkozásban, borász szakemberek vezetése alatt létesültek kisebb, de jól felszerelt magánlaboratóriumok a rutinvizsgálatok elvégzésére (pl. Vinartis, Flora Vita, Unikén, Szervin stb.). A kézi szedés helyett a kombájnoké lett a főszerep, a szüret időpontját a borász határozza meg a készítendő bortípustól függően. A minőségi szemlélet előtérbe került a mennyiségivel szemben. Ahol minőségi borkészítés folyik, ott a hagyományos szőlőműveléssel ellentétben terméskorlátozásokat végeznek, okszerű és célzott tápanyag-gazdálkodást folytatnak, és új elemként megjelenik a környezetkímélő termesztés. Ezzel összhangban változott a fajtaösszetétel is. A térség klimatikus jellemzői determináltá

k a rezisztens fajták elterjedését, az egyre növekvő fogyasztói igények kielégítésére illatos fajtákat (irsai olivér, cserszegi fűszeres, generosa) telepítettek, új piaci szegmensek megszerzése érdekében hungaricumfajták termesztéséhez is visszanyúltak.

A sikerhez azonban megfelelő és sokoldalú szakmai felkészültségre és szaktudásra van szükség, mely ma már a működő vállalkozás alapkövetelménye, és teljesen mindegy, hogy szőlőtermelő gazdaságról vagy borászatról van szó. Ezt felismerve a térség új generációs fiatal termelői, borászai már nem elégszenek meg a hagyományokból eredő ismeretekkel és tudásátadással, hanem közép-, de inkább felsőfokú képzésben tanulnak idehaza és külföldön egyaránt.

Végül felmerül a kérdés, hogy a rendszerváltás mit jelentett a Kunsági borvidéken. Az elmúlt 30 évre visszatekintve a válasz egyértelmű. Minden szempontból óriási előrelépést jelentett, és nemcsak a gazdasági és termelési folyamatok változása oldaláról nézve, hanem a megtermelt szőlő és az előállított bor minőségében és piaci pozicionálásában is! A családi hagyományokból újjáéledt, korszerű, magas színvonalú szőlőtermesztési és borászati technológiát alkalmazó üzemek,