Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Simonyi Zoltán: Szétesés és újraépítés (A rendszerváltás, és ami utána történt az alföldi szőlőtermesztésben és borászatban)
114 A bortermelés országos szinten 1983-ban érte el a csúcspontját, ekkor a teljes mennyiség több mint 50 százaléka került értékesítésre a KGST tagországaiban. Innentől kezdve azonban folyamatos visszaesés figyelhető meg, amit 1989-ben a közép- és kelet-európai szocialista rendszerek kártyavárszerű összeomlása pecsételt meg. A piaci stratégia megváltozását megkövetelte többek között a bor export-import kereskedelem liberalizálása, a monopolhelyzet megszüntetése 1989-ben, illetve 1990-ben, a volt KGST-államokban a borpiaci fizetőképesség nehézségei, az egységes Németország létrejötte, a dollárelszámolás bevezetése és alkalmazása, a kormány részéről az exporttámogatás mérséklése, megszüntetése és a korábbi államközi szerződések hiánya. Az elmúlt közel 50 év időszakának szocialista importőr cégei megszűntek. Új magánvállalkozások, magántulajdonban lévő, alanyi jogon működő importőrök jelentek meg, akiknek vezetői lendületes fiatalok voltak. Magyarország legnagyobb export-import partnere a korábbi Szovjetunió volt, melynek szétesése után az önálló tagállamok, az ún. FÁK -országok már külön-külön jelentkeztek az export-import piacon igényeikkel. A Szovjetunió két legnagyobb utódtagállama, Oroszország és Ukrajna import offshore cégeken keresztül jutottak el Magyarországra mint vevők. Ennek gazdasági háttere az volt, hogy első lépésben, ha régi, „patinásnak” mondható „nyugati” cég viszi be a bort, akkor a vám és az adó megfizetése utólagosan történt. Így az összes orosz és ukrán vállalat „nyugati” cégeken keresztül, de valójában 1-2 éve megalakult offshore cégeken keresztül importált. Az orosz, ukrán import cég tulajdonosai valójában tulajdonosai voltak az offshore cégnek is. Ez lényeges momentum volt, mert a bor és a szeszes italok csak zárjeggyel léphették át a határt. A zárjegyet csak akkor kapta meg a cég a forgalmazásra, ha előtte az adót megfizette. Az első időszakban így tudták elérni, hogy az adókat ne csak a vámkezelésnél késleltetett fizetéssel rendezzék. Jelentős változás történt abban is, hogy bort exportálni már alanyi jogon is lehetett, ami azt jelentette, hogy a MONIMPEX, ÁGKER, TSZKER, COOPVIN monopolhelyzete megszűnt. A tervgazdálkodásnak megfelelően az élelmiszergazdaságban az exportkereskedelem 1989-ig szigorúan szabályozott, a borimport 1990-ig monopolizált volt, s hasonlóan a szőlő- és bortermeléshez szükséges anyagok beszerzése is. A szigorú szabályozottságból adódóan igen szűk volt a vevők köre, s ezen belül uralkodó a több évre szóló kizárólagos szerződés. A bor külföldi értékesítésének monopóliumát a MONIMPEX gyakorlatilag a rendszerváltozásig fenntartotta, igaz, a legnagyobb forgalmazók egyéni elbírálás alapján exportjogot szerezhettek, de ez csak egy nagyon szűk réteget jelentett. (A szocializmusban a borkereskedelem hierarchikus csúcsát a MONIMPEX külkereskedelmi vállalat jelentette. Alatta helyezkedett el az állami gazdaságok export-import cége, az ÁGKER, a termelőszövetkezeteké, a TSZKER, és a szakszövetkezeteké, a BORKÖV, később új néven a COOPVIN. A COOPVIN volt térségünk meghatározó külkereskedelmi vállalata, ami a rendszerváltás után átalakult egy személyes, korlátolt felelősségű társasággá.) A hazai bortermelés a rendszerváltás után jelentős változáson ment keresztül. Az első időszakban a múlt hozadékát kihasználva új vállalkozási formák
