Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Simonyi Zoltán: Szétesés és újraépítés (A rendszerváltás, és ami utána történt az alföldi szőlőtermesztésben és borászatban)
109 Simonyi Zoltán Szétesés és újraépítés A rendszerváltás, és ami utána történt az alföldi szőlőtermesztésben és borászatban A bortörvény négy szőlőtermő tájat ismer el hazánkban: Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Dunántúl, Észak-Magyarország, és 22 borvidéket határoz meg. Magyarországon a szőlő termőterülete jelenleg 58 276 ha (HNT, 2021), az Európai Unióhoz való csatlakozáskor közel 100 ezer ha, és 1980-ban a Statisztikai Évkönyv adatai szerint pedig 168 ezer ha-on folyt szőlőtermesztés. Az átlagos birtokméret nem éri el az 1 ha-t. A szőlőterület fajták szerint a következőképpen oszlik meg: a csemegeszőlőként termesztett szőlő a termőterület 6%-a, a borszőlő 94%-a. A borszőlő kb. 60%-a fehérbort, 40%-a vörösbort adó fajta. E dióhéjban felvázolt adatok is sejtetik azt a folyamatot, mely végbement az utóbbi 30-40 évben. Magyarország 22 borvidéke közül a Bács-Kiskun és Pest megyéhez tartozó Kunsági borvidék a legnagyobb, az ország szőlőterületeinek közel egyharmada (20 354 ha) található itt, és talán ez az egy olyan viszonyszám, amely nem változott a rendszerváltás óta, illetve előtte sem. 1989-ben Magyarország szőlőterülete 132 ezer ha, bortermése 4,3 millió hl, termésátlaga 5,1 t, a borexport mennyisége 1,75 millió hl, melyből tőkés export 0,75 millió hl, és szocialista export 1 millió hl, az import bormennyiség 0,75 millió hl, a hazai borfogyasztás 29 liter/fő. Ha megnézzük az Alföld szőlőterületét (mai néven a Duna borrégiót) az 1989. év adatai alapján, az országos terület mennyiségé ből 40 ezer ha szőlőte rülettel részesedett, ami az országos szőlőterület nagyságának a 30%-a volt. Fajtaösszetételére jellemző volt a hagyományos fajták használata, majd 1984/85 és 1986/87 tele után, mikor az alföldi szőlőültetvények több mint fele elfagyott, a minőségi fajták mellett megjelentek a jó fagytűréssel rendelkező, interspecifikus fajták, melyek térhódítása jelenleg is tart. A változást a fajtaösszetételben nemcsak az éghajlati tényezők hozták, hanem a rendszerváltás utáni időszak szemléletváltása és piacpolitikája is. A gazdálkodási struktúrában meghatározó szerepet a szocialista állami vállalatok adták. A rendszerváltásig, 1989-ig szocializmus volt, és ebben az érában a borterme lés formája elsősorban az állami vállalatoknak, az állami gazdaságoknak és az állami pincegazdaságoknak kedvezett. Az államosítással párhuzamosan az addig szervesen összetartozó két tevékenységet, a szőlészetet és a borászatot politikai
