Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Kisari István: Bács-Kiskun megye borászata a szocializmus időszakában
105 1982-ben ismét miniszteri értekezletet tartottak az ágazat gondjairól, de semmi érdemleges javaslat nem született. Viszont negatív hatású volt a 72/1981. MT rendelet, ami alapján szőlő csak gyenge minőségű szántóföldre telepíthető. Ekkor már 1 ha korszerű ültetvény telepítési költsége 100 ezer forintba került. Ezt a költ séges beruházást visszakényszeríteni a gyenge homokterületekre észszerűtlen volt. A további gazdasági tervezés és szervezés érdekében újraértékelték és felmérték a megyei körzeteket. Ennek eredményeképpen hét körzet alakult ki. A hét körzetből háromban, Izsákon, Kecskeméten és Kiskunhalas-Jánoshalmán több volt a tényleges szőlő, mint a termesztésére alkalmas terület. Négy körzet ben viszont nem volt minden arra alkalmas terület beültetve: ezek Solt-Harta, Kunbaja-Bácsszőlős, Baja, valamint Kecel-Soltvadkert. Téves intézkedés volt, hogy az egész országban csak a magasművelésű szőlők kaphattak állami támogatást. Felborult az ágazatban a termelés és a forgalmazás összhangja. Nőttek a költségek, a bor ára nem változott, kevés volt a kézi munkaerő. Bővült a termékválaszték, 1971-ben az Izsáki Á llami Gazdaság elkezdett pezsgőt gyártani, később csatlakozott a hosszúhegyi, a kecskemét-szikrai és a kiskunhalasi, a helvéciai pedig később csatlakozott a programhoz. A Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság pedig már 1972-től vermutot gyártott. 1982-ben a fagykár ellenére magas volt a megye szőlőtermése, 3 millió q, ennek következtében újból súlyos tárolási gondok merültek fel. Megint megteltek a strandmedencék, a vízműtárolók. 1983-ban hasonló volt a leszüretelt termés mennyisége, 2,9 millió q. Ennek következtében végre – érzékelve a gondokat – a megye pénzügyi támogatást kapott nagyüzemi bortárolók építésére, így a tárolókapacitás 2,7 millió hl-re bővült. A megye szőlőterülete 48 965 ha-ról 46 636 ha-ra esett vissza, az országos szőlőterület ekkor 157 ezer ha. Röviden kitérve az eredetre: hazánk szőlőterületeit először 1893-ban sorolták borvidékekbe, ezt érdemben az 1924-es bortörvény megváltoztatta, majd több alkalommal módosították. 1959-ben rendeleti úton három kategóriába sorolták a szőlőterületeket: borvidék, jó bortermő hely és bortermő hely. A borvidékek száma 14, a legnagyobb területű ezek közül az alföldi borvidék. Később a borvidékek számát 16-ra emelték, de ez nem érintette az alföldi borvidéket. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet már ekkor az Alföld borvidéki felosztását javasolta az alábbiak szerint: csongrádi, dél-alföldi, soltvadkert-keceli és Duna melléki. A megye végül nem támogatta ezt a tervet. (Más felosztásban csak a rendszervál tozás után került sor az Alföld három borvidékbe történő besorolására.) Visszakanyarodva: az ültetvények 1980-ban súlyos fagykárt szenvedtek. Egyes fajták, például a s árfehér, szinte teljesen elfagytak. Bebizonyosodott, hogy fagyérzékeny fajtákat nem szabad magasművelésbe vonni. 1984–85 hideg, fagyos telén is jelentősek voltak a fagykárok, 9 ezer ha kiselejtezésé re került sor, jelentős területen károsodtak a megmaradt rügyek is. Ezért 1985-ben az elmúlt negyedszázad legalacsonyabb termését szüretelték, alig 1 340 580 q-t, ami 30,91 q/ha termésátlagnak felelt meg. A hatodik ötéves tervben (1980–85) 5840 ha telepítés mellett 7926 ha volt a kivágás, tehát a szőlőterület tovább csökkent. Az adatok hiányossága miatt
