Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Szakszövetkezetek és szőlőtermesztés a Homokhátságon
83 Rigó Róbert Szakszövetkezetek és szőlőtermesztés a Homokhátságon Tanulmányomban egy főleg Bács-Kiskun megyére jellemző kollektivizálási formával, a szakszövetkezetek kialakulásának okaival és jellegzetességeivel foglalkozom, melyek az országban főleg a megye szőlő- és gyümölcstermő területein, a Homokhátságon jöttek létre. A térség a háború előtt a kertkultúrájá ról volt „hírös”, nevezetes. Kecskemétet 1853-ban érte el a vasút, majd a szárnyvonalak átadása után lehetővé vált a környéken megtermelt bor és gyümölcs budapesti és külföldi piacokon történő értékesítése, ami a gazdaság húzóereje lett, a filoxéravész utáni homoki szőlőtelepítés pedig új lendületet adott ennek a folyamatnak. Az első világháború után az intenzív zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés a Homokhátságon tovább erősödött, a térség gazdasági központjában, Kecskeméten 1935-ben száz kataszteri holdra több mint ezer gyümölcsfa esett – míg országosan a 300-at sem érte el –, melyek többsége a város 14 ezer holdnyi szőlőskertjeiben teremtek. Kecskeméten a korábbi évekhez képest, 1935-ben a jégverés miatt rendkívül gyenge volt a termés, évente átlagosan 150-160 ezer hektoliter bort termeltek, de ebben az évben csak 51 580 hektót szüreteltek, ami az előző évekhez képest hárommillió pengő veszteséget jelentett, gyümölcsből is 100 ezer mázsával kevesebb termett, ami szintén 3 millió pengő kieséssel járt.1 1943-ban Lakatos Vince megállapította, hogy Kecskemét „az ország első gyümölcs- és bortermelő helye lett”, a város 163 ezer holdas hátárában ekkor már 18 ezer holdon volt szőlő és gyümölcs. A városban 1941-ben 1 528 986 gyümölcsfát írtak össze, melynek több mint harmada volt barack, a szezonban átlagosan 70-80 vagon gyümölcsöt szállítottak el a kereskedők a város piacáról, de volt olyan nap is, amikor 150 vagonnal. Végül megállapította Lakatos, hogy a „város határának 70 százaléka olyan homok, amelyből 40-50 hold kell ahhoz, hogy egy család tisztességesen megéljen belőle, ha szántóföldi művelést űz. Ugyanakkor 4-5 hold szőlőből és gyümölcsösből nagyszerűen megél a kecskeméti család.”2 A háborút követően voltak törekvések a korábbi intenzív szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint az export helyreállítására, de az új politikai és gazdasági helyzetben ez nem sikerülhetett. A földosztás nem hozott radikális változásokat 1 Kecskeméti Közlöny, 1935. december 3. 1. 2 Lakatos Vince: Az aranyhomok igaz legendája. Nemzeti Ujság, 1943. szeptember 5. 8.
