Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
72 termelés felkarolása – szemben az Ampelológiai Intézet adjunktusának, Pálinkás Gyulának az álláspontjával – nem lehet üdvözítő út, mivel az osztrák és német piacot a hamarabb érő olasz, spanyol csemegeszőlő uralja, a belföldi piac felvevőképessége pedig nem elégséges, ráadásul a termék kedvezményes vasúti szállítása sem biztosított.49 Staub Ernő, a Duna–Tisza közi Mezőgazdasági Kamara elnöke, több hozzászólóhoz hasonlóan, a magyar borexportot sújtó, magas kiviteli vámokat bírálta. A kongresszus határozati javaslatában, amelyben lényegében a dualizmus kori agrárius-merkantil szembenállás jelenik meg, leszögezte: „az a gazdasági politika, mely a szerencsétlen háborút befejező békekötés óta folytattatik, következményeiben a magyar bortermelés jövője szempontjából immár katasztrófális [sic!] méreteket öltő, de egyúttal az egész közgazdasági helyzetet is veszélyeztető eredményeket produkált. Ennek a gazdasági politikának alapját, nem különben iránya és célja helyességét, avagy helytelenségét ez a kongresszus határozatilag megállapítani nem kívánja, mert az egyoldalúság színezetét kerülni akarja. Mindazonáltal megállapítja azt, hogy ha az 1918. évben beállott gazdasági önállóságunk következtében a vezető politikusok befolyásával bizonyos körök nem törekedtek volna minden erővel [az] agrárérdekek teljes háttérbe szorításával az általános iparosítás gondolatának megvalósítására, úgy ellenére annak a gazdasági harcnak, mely az úgynevezett utódállamok részéről Magyarország ellen folyik, mégis sikerült volna a gazdaságpolitikai vonatkozások oly kielégítő kiépítésének lehetőségét megteremteni, mely a magyar bornak régi megszokott külföldi piacait biztosította volna. Azt a gazdasági katasztrófát, mely ezeknek a piacoknak az elvesztésével jár, következményeiben itt részletezni felesleges, mert azok a közvélemény előtt ma már teljes mértékben ismeretesek. Azonban tudatában annak a felelősségnek, mely az ország gazdasági boldogulásának biztosítása szempontjából kell, hogy mindenkit terheljen, fel kell hívnunk a kormány figyelmét annak a lehetőségnek adottságára, hogy amennyiben e katasztrófának indító okai minél előbb meg nem szüntettetnek, úgy az talán soha többé jóvá nem tehető helyzetet fog teremteni, egy oly gazdasági összeomlást, mely egyértelműen lehet a haza romlásával is. Éppen ezért követeljük egy olyan gazdasági politika inaugurálását [bevezetését], mely felébe helyeztetvén az ipari vámvédelemnek, az ország mezőgazdasági termelésének produktivitása kapcsán a bor értékesítési lehetőségét biztosítja. [...] A mezőgazdasági cikkekre még fennálló kiviteli illetékek törlésével [...] enyhíteni kell sürgősen a kivitel és az ipari behozatal nehézségein. Az üres külföldi hordók vámkezelése megkönnyítendő. Ezeknek a hordóknak [a] vasúti tarifája a minimumra redukálandó, viszont vasúti tarifális kedvezmények biztosítandók az országból kifelé törekvő borforgalomnak. A külföldi borok behozható mennyisége kontingentállandó [megállapítandó] és védővámokkal terhelendő.” 50 49 A kongresszusról beszámoló Kecskeméti Közlöny kiemelte, hogy a termelőknek további nehézséget okoz a magas (20-35 ezer koronás) napszámbér, amelyet a borárakba a szűkös belföldi kereslet miatt nem lehetett beépíteni. „Az ország szőlőgazdasága, borkereskedelme válságba jutott.” KK, 1924. május 11. 1. 50 MNL BKML IX. 234. b. A Duna–Tisza közi Mezőgazdasági Kamara iratai. Szakosztályok iratai. Gyümölcstermelési, szőlészeti és borászati szakosztály (a továbbiakban: IX. 234. b.). 1992/1924.
