Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
71 eredményes értékesítése céljából a 2463/1936. és az ezt kiegészítő 2938/1936. P.M. sz. rendeletekben biztosított 6 P. kedvezmény továbbra is adassék meg; 4. a borexport sürgős és hatályos vám- és valutapolitikai intézkedésekkel biztosítassék és ez a kérdés, mint az országos vámpolitika lényeges része kezeltessék; 5. a belső fogyasztás emelése érdekében küszöböltessék ki minden olyan korlátozás, amely az egészséges borfogyasztást gátolja; 6. a hazai belső fogyasztás, az iskolák, a katonaság és más tömeglehetőségek kihasználásával legalábbis olyan fokra emeltessék, amilyenre Európa bor-szőlőtermelő, de az összes kultúrállamaiban a fejenkénti szőlőfogyasztás emelkedett; 7. a csemegeszőlő export útján való értékesítésére a szükséges intézkedések tétessenek meg; 8. a hordóval nem rendelkező 5 holdon aluli kistermelők hordószükséglete és hordó készítéshez szükséges ipari faanyag megfelelő árban történő behozatala biztosíttassék, a behozott anyag feldolgozása pedig a hazai kádáriparra bizassék. Intézményesen biztosíttassék továbbá, hogy az üresen álló pincék a borkészletek elhelyezésére igénybe vehetők legyenek; 9. a hazai kereskedelem hiteligénye kielégíttessék, illetőleg a borkereskedelem tőkével való ellátása biztosíttassék; végül azt javasolják az indítványozók, hogy: tekintettel a szóban forgó ügy sürgősségére és nagy fontosságára, a hozandó határozatot küldöttség juttassa el az illetékes minisztériumokba.” 48 A szőlő- és borértékesítés kérdése az érdekvédelmi szervezetek munkájának tükrében Az ágazat válságos helyzete hívta életre a Duna–Tisza közi Mezőgazdasági Kamara szervezésében, 1924. május 4-én, a szegedi városháza nagytermében megrendezett szőlészeti és borászati kongresszust is. A mezőgazdasági kamarák, az illetékes gazdasági egyesületek és egyéb érdekvédelmi szervezetek képviselőinek részvételével megtartott ülésen az összegyűltek összegezték a nehéz helyzet kiváltó okait, egyúttal igyekeztek a recesszióból kivezető lehetséges eszközöket is számba venni. Dr. Aigner Károly szegedi főispán, a kongresszus elnöke megnyitóbeszédében felidézte: „...mintegy 35–40 évvel ezelőtt Magyarországnak a Duna és [a] Tisza között elterülő része jó részt egy homoksivatag volt, amely még birkalegelőnek is alig volt alkalmas, s amelyet csak óriási áldozatokkal lehetett megművelni. Dr. Darányi Ignácz volt földművelésügyi miniszteré a legfőbb érdem, hogy ez a homoksivatag ma az országnak egyik legértékesebb borvidékét alkotja. Ő volt az, aki a magyar bor számára a külföldi piacokat is megszerezte s a magyar bort exportképessé tette. A világháború után s különösen az utóbbi években a szőlősgazdák igen válságos helyzetbe jutottak, aminek legfőbb oka a reánk kényszerített trianoni béke által teremtett elszigetelt helyzetünkben keresendő. Ez a válságos helyzet tette szükségessé ennek a mai kongresszusnak az összehívását...” Drucker Jenő, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének elnöke mint előadó a szőlőtermelés terén jelentkező bajokat fejtegette, és meggyőző statisztikai adatokkal illusztrálta a borkivitel rohamos és nagyarányú visszafejlődését. Kifejtette, hogy a borelőállítás korlátozása és a csemegeszőlő-48 Uo.
