Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
67 Ezen tételszámokon aluli mennyiségű bor és pálinka, úgy, mint eddig, továbbra is csak italmérési engedély alapján volna eladható.” 38 Lényegében ezt a javaslatot ismételte meg 1930-ban egy képviselői indítvány azzal a kiegészítéssel, hogy a termelő által kisebb tételben értékesített bor után felmerülő fogyasztási adót ne hárítsák át a vevőre. A közgyűlés a javadalmi hivatal, a pénzügyi bizottság és a kisgyűlés javaslata alapján megállapította, hogy az indítványozott eladási rendszer bevezetése esetén a város borfogyasztási adóbevétele előreláthatólag csökkenni fog: „Mivel azonban a kisebb tételekben való eladás lehetővé válása a forgalom emelkedését fogja maga után vonni, feltehető, hogy a forgalom emelkedése ki fogja egyensúlyozni azt az elmaradó fogyasztási adó bevételt, ami a kisebb tételekben való eladás bevezetésével előreláthatólag egyébként elmarad.” 39 Egy 1924-es törvényhatósági bizottsági felszólalás szóvá tette a kecskeméti lakosság egyik fő jövedelmi forrásának, a borüzletnek a teljes pangását: „Az idén – kevés termés mellett – az idegen kereskedők is elmaradtak s a helybeli vállalatok sem mernek borvásárlásba bocsátkozni, mert teljesen tájékozatlanok a helyzettel szemben. Így a szőlősgazdák, akiket a peronoszpóra és [a] szőlőmoly okozta nagy kár is súlyosan érintett, nehéz helyzetbe jutottak. Emellett a kormány megengedte az Ausztriába kiszállított óborok visszaszállítását, ami különösen most szüret idején, az árak letörését vonja maga után.”40 A kérdés fontosságára tekintettel a törvényhatósági bizottság távirati kérelemmel fordult a földművelésügyi miniszterhez, kérve, hogy az Ausztriába kivitt, s ott vámszabadraktárakban elhelyezett borok visszaszállítását akadályozza meg: „mert ez különösen most, szüret idején a borárak alakulásának az amúgy is sokszorosan sújtott szőlősgazdák kárára való mesterséges befolyásolását vonja maga után, azon kívül a kivitt és behozott bor azonossága sem állapítható meg, s így tág tere nyílik az idegen bor esetleges becsempészésének is.” 41 Az 1925. évi bortermés gyenge minőségű volt, ami a gazdaságos értékesítés kilátásait tovább rontotta. A gazdák anyagi romlásának megakadályozása érdekében a Kecskeméti Szőlősgazdák Egyesülete a törvényhatósági bizottság közvetítésével kérte a földművelésügyi minisztert, engedélyezze, hogy készleteikből 2000 hektoliterből borpárlatot készíthessenek adómentesen, és ezzel a megmaradt újbort feljavíthassák. 42 Szeged városa 1929-ben azzal a javaslattal fordult Kecskeméthez, hogy a szőlő- és borkereskedelem fellendítése érdekében törvény kötelezze az ipari és kereskedelmi szeszt előállító gyárakat arra, hogy évi szesztermelésük 30%-át a jövőben borból főzzék ki. A helyi testület, egyetértve az átiratban foglaltakkal, a következőket írta határozatának indoklásában: „A törvényhatósági bizottság – figyelemmel a hazai bortermés értékesítésének az utóbbi évek tapasztalatai szerint 38 Uo. 39 MNL BKML IV. 1903. a. 185/1930. 40 MNL BKML 1903. a. 293/1924. 41 Uo. 42 MNL BKML 1903. a. 15/1926.
