Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
62 Az újbor rendkívül alacsony felvásárlási ára évről évre panaszként jelent meg az újságok hasábjain, így 1923-ban is: „Az elmúlt év nagyon rossz esztendeje volt a szőlősgazdának, talán az összes magyarországi termelvények között a bor volt a legolcsóbb. De kénytelen volt eladni a termelő, mert kellett a pénz, megmunkálás nélkül nem hagyhatta szőlőjét és hát a ruha, az élelem mind drágult. Idén sem valami biztatóan indul meg a vásár. Országosan alig ígérnek többet 400–500 koronánál egy 1 liter mustért. Szinte mosolyogni van kedve az embernek, alig két doboz gyufa áráért kapni egy liter mustot. És mondja még valaki, hogy drágaság van nálunk!”9 A teljesebb képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a vendéglői folyóborok literéért, valamint a helyi palackos borokért 16–20 000 koronát kértek Kecskeméten 1924-ben.10 Az alábbi idézet pedig jól érzékelteti a termelők és a kereskedők kortalannak tűnő – szüret tájékán különösen fellángoló – „harcát”: „A kereskedelem most arra számít, hogy az olyan szőlősgazda, kinek nincs elegendő hordója, kénytelen lesz odaadni termését a mostani olcsó áron. Ez azonban aligha fog bekövetkezni, mert a szőlősgazdák el vannak készülve arra, hogy a legnagyobb áldozatok árán, kölcsön vett hordókban is elhelyezik a termést, de a mostani alacsony árért nem adjak oda.”11 Akadt példa arra is, hogy a nagytermelő jogtalan eszközök igénybevételével szerzett piacot nedűje számára. A hivatkozott esetben Kláber Mór kecskeméti telepén 3500 hektoliternyi bort tiszta szesszel „erősítettek”, és így az alacsonyabb vámtétellel terhelt, magasabb szeszfokú italt kedvezőbben sikerült Ausztriában értékesíteni. Az alapos gyanú ellenére az ügyet végül nem vizsgálták ki. 12 Az első kézzelfogható kormányzati segítség a korszak végén érkezett a szőlősgazdák megsegítésére, amikor Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter 1937-ben létrehozta a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezetét (MASZOBSZ). A szövetkezet fő feladata a kedvező ár kialakítása és tartása volt, emellett biztosítania kellett a nagy terméses esztendők termésfeleslegeinek átvitelét a kis terméses esztendőkre. Utóbbi cél megvalósíthatósága érdekében került sor 1937 őszén a 200 000 hektoliter befogadóképességű állami borközpince felállítására Kecskeméten.13 A MASZOBSZ komoly intervenciós vásárlásokat hajtott végre, és így a felvásárlási árak majd a kétszeresére nőttek. Az 1937. évi termésből, részben must, részben bor alakjában, a MASZOBSZ 700 000 hektolitert vásárolt fel, s ebben a mennyiségben Kecskemét kb. 80 000 hektoliterrel szerepelt. „Ha tekintetbe vesszük, hogy Kecskemét szőlőterülete az ország szőlőterületének 3 százalékát teszi ki, úgy csak hálás köszönettel tartozunk a MASZOBSZ vezetőségének azért a kivételes elbánásért, hogy az általa felvásárolt mennyiségnek több mint 11 százalékát a kecskeméti gazdáktól szerezte be” – olvasható a helyi termelők közleményében, amelynek folytatásában pedig ez állt: „A borkeres-9 „Szüretelünk?” KK, 1923. október 7. 1. 10 „Tizenkétezer koronán felüli áron vették meg a város borait.” KK, 1924. augusztus 29. 1. 11 „Ma 3600–4200 korona volt a must ára.” KK, 1925. október 17. 2. 12 „Egy 3500 hektós borszeszezési ügy rejtelmei.” KK, 1924. szeptember 7. 1. 13 „Darányi Kálmán miniszterelnök jelképesen felavatta Kecskeméten az állami borpincéket.” KK, 1937. október 19. 3.
