Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
63 kedelem eleinte tartózkodóan viselkedett az intézménnyel szemben, mert egy hatalmas, szinte leküzdhetetlen vetélytársat látott benne, de ma már a tisztességes és legitim borkereskedelem szívesen látja működését, mert benne versenytárs helyett inkább segítőtársra talált.” 14 A szövetkezet a következő években is igyekezett segítséget nyújtani a termelőknek a magasabb felvásárlási árak kialakításával, ennek ellenére zavarok így is voltak a rendszerben, ahogy ez a Kecskeméti Közlöny 1942-es beszámolójából kitűnik: „A borértékesítés komoly gondok elé állítja nemcsak a termelőket és az új keresztény borkereskedőket, de magát a kormányhatóságot is, mert nem lehet közömbös az, hogy mennyiért értékesül az új termés két katasztrófálisan rossz esztendő után. [...] ígéretet kaptak a termelők, hogy az irányárak a mai termelési költségekhez fognak igazodni, de ígéretet kaptak az új keresztény borkereskedők is, hogy hiteligényüket biztosítják, semmi körülmények között nem fogják tűrni a borárak mesterséges letörését, minden eszközzel meg fogják akadályozni a spekulációt és biztosítják a kereskedelem zavartalan lebonyolítását.” 15 A felvásárlói oldal A pénzügyi igazgatóság forgalmi statisztikája alapján a város borkereskedői, kereskedelmi vállalatai 1929-ben 76 327 hl mennyiségű bor után róttak le illetéket, ugyanakkor a tárgyévben Kecskemét törvényhatóság területén 121 362 hl újbor termett. Ha feltételezzük is, hogy a termett mustból nemcsak a helyi kereskedők vásároltak, a számok még akkor is szomorúan illusztrálják a borértékesítés nehézségeit.16 „Nyomott a piac Kecskeméten a hordóhiány miatt – kezdte a válságról szóló összegzését a Kereskedelmi Kaszinó vezetője egy újságírói kérdés megválaszolásánál, majd így folytatta. – Teli vannak a kereskedők meglévő hordókészletei új edényeket pedig – a nem nagy reményekkel kecsegtető kilátások miatt nem érdemes invesztálni. Nagyobb termés lett, mint gondolták.”17 Egy másik, névte lenül nyilatkozó helyi kereskedő pedig így „panaszkodott”: „Az utóbbi három év elvitt minden pénzt, amit tíz év alatt kerestem és most nincs hitel. A piac jelenlegi helyzetére vonatkozólag azt mondhatom, hogy a nagykereskedelem tartózkodó. [...] A termelt rengeteg bort nem lehet elhelyezni. Az országban 3-4 millió hl. bort szesszé kellene kifőzni. A kereskedők nem tudják mind elhelyezni – pénz nélkül állnak.”18 A fentiekből is kitűnik, hogy a borkereskedelem terén fennálló válság a felvásárlói oldalt is érintette. Ha megvizsgáljuk évről évre a kecskeméti virilisek névjegyzékeit, azt láthatjuk, hogy a borkereskedők egyre kisebb számban, illetve egyre csökkenő kereseti adóval szerepelnek a lajstromokon. Így például 1920-ban a 114 fős lista első tíz helyén négy borkereskedő volt, 1927-ben már csak egy 14 „A Szőlősgazdák Egyesületének közleménye.” KK, 1938. november 29. 5. 15 „Terméskilátás és értékesítés.” KK, 1942. augusztus 29. 4. 16 „76 327 hl. bor, 1062 hl. sör, 5833 hl. pálinka, rum és szesz után fizetnek illetéket a kecskeméti borkereskedők.” KK, 1930. április 13. 3.; Statisztikai évkönyv 1929. Budapest, 1931. 80. 17 „A kereskedőit szerint 200 000 hektó Kecskemét és környéke bortermése és ebből csak 50 000 hektót vásároltak össze a borkereskedők.” KK, 1930. október 19. 6. 18 Uo.
