Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
61 gyártására, nagy mértékben. A mai óriási cukorárak mellett, amelyek még évekig fennállanak, s a cukorhiány miatt, amely rövidesen nem enyhülhet, világcikket lehetne nem nagy befektetéssel csinálni, amely termesünk egy tekintélyes töredéket mégis csak felszívhatná.”5 Az írás szerzője, a taglalt nehézségek ellenére, zárszavában kitartásra buzdította a gazdákat: „A borárak csökkenésének hírére ne veszítse el fejét senki sem. Az új termés mennyiségét ma megmondani csak a jó ég tudja. Vessen számot mindenki saját viszonyaival. Van e elég üres hordója az új terméshez. Mennyi pénzre van szüksége jövő télig. Akinek igazán jó bora van, különösen óbor, inkább várhat. De ne dobjon mindent a piacra egyszerre. Egyszer már értünk egy borkatasztrófát, a bulgár fegyverletétel idején. Ugyan kinek lett igaza. Ugye, hogy nem annak, aki megszökött a bortól. Aki azonban borát megtartja, annak erős hittel kell tűrni – talán jó darabig – s jól eszébe vésni, a fentebb mondottakat.” 6 A lap egy esztendővel később is hasonló tendenciákról számolt be, hozzátéve, hogy a szakemberek szerint a korona árfolyamának stabilizálódásával újra megindulhat a borexport. A helyzetértékelés ugyanakkor rámutatott a belföldi borfogyasztás drasztikus csökkenésére is, amelyet a bort terhelő, magas adó-, illeték és fuvartételek idéztek elő: „Hogyan képzelhető el, hogy a bortermelő, aki fizeti a földadót, vagyonadót, jövedelmi adót, nyit, metsz, 4-5-ször kapál, 8-10-szer permetez – méregdrága gáliccal –, kötöz – Afrikából importált raffiával –, iloncát szed, molyt irt – drága arzén-vegyülékkel –, szüretel és takar, valamint egész évben reszket, a fagy, peronospora, lisztharmat, moly, ilonca, jég és egyéb betegségektől, nem kap többet a boráért, mint az állam a fogyasztási adóért, dacára annak, hogy a fent jelzett adók és anyagok utáni forgalmi adók már bennefoglaltatnak és körülbelül egyharmad–egynegyed részét képezik a gazda által kézhez veendő boráraknak.” 7 Az értékesítési kilátások 1922-ben sem mutatkoztak kedvezőnek, ezért Németh László, a Kecskeméti Szőlősgazdák Egyesületének elnöke „szózatot” intézett a termelőkhöz, melyben az alacsony árak ellen védekezésképpen a késői szüretelést és a must elraktározását javasolta: „Az idei szüret alkalmával előreláthatólag csak egy pár vállalkozó, kisebb hazai kereskedő, hazai vendéglős vagy hazai korcsmáros vesz mustot. Ebből világosan következik az, hogy a must a szüret alkalmával a legalacsonyabb árra fog leszállani. A védekezésnek két módja van: 1. Bármennyire is kedvezőtlen az időjárás a termés megérésére, szüretünket addig kell halasztanunk, ameddig csak lehet. 2. Olcsó árért ne adjuk oda szüretkor a mustot, hanem szűrjük hordóinkba, vagy akinek nincs hordója, helyezze el valamelyik közraktárba.” 8 5 Uo. 6 Uo. 7 „Megállt a borexport.” KK, 1921. május 5. 1.; „A szőlősgazdák bajai.” KK, 1922. december 15. 1.; „Eladjuk-e most borainkat?” KK, 1929. október 18. 3. – Ilonca: kártevő lepke, amelynek hernyója a szőlő leveleit és virágfürtjeit pusztítja. 8 „Szózat a szőlősgazdákhoz.” KK, 1922. szeptember 9. 1.
