Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében

60

ről számolt be: „A fenti nehézségeken felül nem csekély akadályt okoz itthon az a kormányrendelkezés, amely a kivitelt állami ellenőrzés alá helyezi, hektoliterenként 200 kor[ona] kiviteli vámot szed és kötelezte az exportőrt arra, hogy a bor árát idegen valutában az Osztrák–Magyar Bank budapesti fiókjához szolgáltassa be. A kiviteli vám eltörléséről még lehet beszélni, de a valuta beszolgáltatás végtelenül fontos. Jól tudjuk, hogy a küszöbön álló hadinyereség adó alól a nagytőke menekülni szeretne, sőt bízvást mondhatjuk, hogy már csak töredékei vannak az országban. Ha most már a kormány elállana a bor árának idegen valutában való követelésétől, úgy a zsidó tőke bor alakjában örökre elhagyná az országot. A valuta beszolgáltatás ellen nagy sajtóhadjárat indult meg a borkereskedők orgánumaiban, viszont a közönséget, aki az okokat nem látja és a sok szomorú tapasztalat után sem néz az orránál tovább, vidékenként a bor árának eséséről az itthoniak mindenfele rémhírekkel traktálják.”4

A

cikkben a kialakult helyzet megoldását elősegítő intézkedések felsorolása között lényegében már megjelentek mindazok a módozatok, amelyek megvalósítására a korszak egésze alatt törekedtek az érintettek. A bornak termelői szövetkezetek által megvalósuló értékesítése, a szőlőnek gyümölcsként történő forgalmazása, a mustnak a belőle készítendő késztermékek formájában történő piacképessé tétele a válságkezelési módok között, mint majd látni fogjuk, újra és újra felbukkantak: „A kérdés mindenesetre igen súlyos, a helyes megoldás pedig Kecskemétre és környékére életkérdést képez. Sürgős kormány intézkedést kell követelni, ami a borkivitelt megköny

nyebbíti. De az intézkedést ölbe tett kézzel várni nem szabad. Elvégre nem csak a hordóban lévő borról, de egész bortermelésünk jövőjéről van szó. Azonkívül számolni kell azzal is, hogy a kérdést a liberális zsidó-kommunista agitáció politikai célokra mérhetetlen kiaknázhatja. Nem lehet tehát a megoldást azoktól várni, akik a borpiacon uralkodtak. Van hál’ Istennek tőkeerős magyar borkereskedőnk, szövetkezetünk szép számmal, akiknek azon tőkéjüket, amit a kecskeméti boron szereztek, a kecskeméti bor érdekében harcba kell állítani. Helyzetüket lényegesen megkönnyíti, hogy világhírű kiviteli cikkről van szó és nagy mennyiség áll rendelkezésre. E célért munkát és áldozatot kell hozni, a borkereskedő sztrájkkal szemben. A kivitel szervezése az első teendő. A ker[esztény] borkereskedők ne hordó bérbeadásra fektessék az üzleti célokat, egy tál biztos lencséért eladván a tízszeres nyereséget. A nagy feladat talán meghaladja az egyesek erejét. Egyesülni kell tehát. Kecskemét város, mint az egyik legnagyobb szőlőbirtokos indítson mozgalmat a Szőlősgazdák Egyesületével. Vonják be a magyar borkereskedőket. Itt már nincs érdekellentét termelő és borkereskedő között. Közösen szervezzék a kecskeméti bor külföldi képviseletét. Meg kell kísérelni Svájcot is, oda talán legkönnyebb a hozzáférés. – De intézkedni kell, mert az óra elérkezett. – A folyó évi termés érdekében még sokat, mindent meg lehet tenni. A szőlőértékesítés nem fog oly akadályokba ütközni, mint a bor. Itt inkább a kosárhiány szabhat gátat, arra kell azonban törekedni, hogy a termés nagy részét szőlő alakjában exportáljuk. Ebben azt hisszük, a gyümölcskereskedők maguk is segítenek. S azután – ne mosolyogjanak – rendezkedjék be a konzervgyár must konzervek 4 Uo.