Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Mód László: Szüreti ünnepségek és hagyományok a Duna-Tisza közén
56 lón a testvértelepülések képviselőinek látogatásához igazították a rendezvényt, akiknek ezáltal lehetőségük nyílt arra, hogy részesei lehessenek ennek a helyi tradíciónak. Soltvadkerten az 1990-es évek közepén a várossá nyilvánításhoz kapcsolódó szüreti fesztivál biztosított teret a felvonulás megszervezéséhez, amelyen a helyi jellegzetességnek számító járművek, a csettegők is részt vettek. Vannak olyan települések is, ahol a szervezők, rendszerint a helyi önkormányzatok, csak a szüreti felvonulások attraktivitását, látványosságát használják ki, a bál megszervezésével járó feladatokat már nem vállalják magukra. Csongrád-Bokros példája azt mutatja, hogy egy közigazgatási önállósággal nem rendelkező településrészen miképpen kapcsolódott össze sajátos identitáskereséssel és a helyi kulturális örökség megszerkesztésének igényével a szüreti felvonulások és mulatságok „újra meghonosítása és birtokbavétele”. 2008 óta több mint t íz esztendő telt el, ennek ellenére úgy tűnik, hogy a helyiek még mindig nagyon motiváltak a szüreti ünnepség megszervezésében. Kialakítottak egy olyan sémát , amelyet minden évben próbálnak reprodukálni. Ez a következő elemekből épül fel: 1. lovasok, lovas kocsik és a résztvevők egy csoportjának gyülekezése a helyi futballpályán; 2. szüreti felvonulás a település utcáin; 3. a helyi termelők borainak megáldása a templomban vagy a templom előtt; 4. szüreti bál a művelődési ház udvarán felállított sátorban. A minden évben ismétlődő elemek mellett vannak olyanok is, amelyek változnak, mivel a szervezők folyamatosan próbálkoznak újításokkal. Ezek közül egyesek állandósulhatnak, míg mások eltűnnek. Néhány évvel ezelőtt az egyik ilyen innováció az óvodások táncbemu tatója volt, ami a templom előtt zajlik immáron minden alkalommal. Emögött a szervezők azon szándéka húzódik meg, hogy a legfiatalabb korosztály tagjait is bevonják valamiképpen az eseményekbe. Abban bíznak, hogy a jövőben közülük kerülnek ki azok, akik a szervezési feladatokban aktív szerepet fognak vállalni. Kezdetben néptáncbemutatókra is sor került, amelyek napjainkban már nem szerepelnek a programban. A bevételeket a kiadások fedezésén túl a szervezők valamilyen fontos, az egész közösséget érintő akció támogatására fordítják, a pénzösszeget rendszerint a helyi iskola vagy az óvoda kapja meg. Ahogyan múltak az évek, a szüreti ünnepség nemcsak a helybeliek, hanem a környező települések lakóinak körében is egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Ennek egyik legfontosabb jele a résztvevők körének látványos bővülése , ami napjainkra már megközelítette a településrész lélekszámát. A bokrosi szüreti felvonulás és mulatság arra szolgálhat kiváló példával, hogy egy közigazgatási önállósággal nem rendelkező közösség miképpen alkotott meg és tart fenn napjainkban egy olyan helyi ünnepet, amely a helyi lakosok és az idegenek szórakoztatásán túllépve sokrétű funkcióval rendelkezik.21 21 A témáról lásd részletesen: Mód László: Grape Harvest Feast as an Attempt to Develop Local Identity and Cultural Heritage. The Hungarian Case. Kézirat (megjelenés előtt).
