Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Mód László: Szüreti ünnepségek és hagyományok a Duna-Tisza közén
49 Mód László Szüreti ünnepségek és hagyományok a Duna–Tisza közén Nincs még egy olyan kultúrnövényünk, mint a szőlő, melyhez kulturális jelenségek (rítusok, hiedelmek, ünnepek stb.) ilyen kiemelkedően gazdag és sokrétű állománya kapcsolódna. Ezt a vonatkozást csak erősítette a terméséből készített alkoholos ital, annak sokáig megmagyarázhatatlan, éppen ezért misztikusnak tartott nagy őszi átalakulása, az erjedési folyamat. Nem véletlen, hogy mind a szőlő, mind a bor az ókor óta szervesen beépült, nemegyszer központi helyet elfoglalva különböző vallások jelkép- és rítusrendszerébe. A növény hosszú vegetációs periódusa miatt számos természeti csapásnak van kiszolgáltatva, amelyek a termést akár teljes egészében elpusztíthatják, tönkretehetik, semmivé téve ezáltal az egész éves munka gyümölcsét. Időjárási regulák, mágikus praktikák, fogadalmi ünnepek és szőlővédő szentek (pl.: Szent Orbán, Szent Donát stb.) szobrai, kápolnái jelzik a szőlő- és bortermelő közösségek azon törekvését, hogy valamilyen úton-módon megóvják, védelmezzék az általuk gondozott és művelt szőlőskerteket. A termés betakarítása a szőlőfürtök szedésén és feldolgozásán túl minden bizonnyal már évezredek óta nem nélkülözhette az ünnepi és rituális jelleget, hiszen a szüret zárta le a kultúrnövény termesztéséhez kapcsolódó éves munkafolyamatokat, s tette lehetővé azt, hogy a szőlőbirtokosok nemcsak a saját fogyasztásra, hanem az eladásra szánt bormennyiséget is előállíthassák. Ez az ünnepélyesség nemcsak a családi keretek között, társas munka formájában lebonyolított, hanem a bérmunkások bevonásával zajló uradalmi szüreteket egyaránt jellemezte. A Duna–Tisza köze szőlő- és bortermelő közösségeiben is jellemző volt, hogy a szőlőhöz sokszínű hagyományok kapcsolódtak, amelyek között az időjárási regulák, a munkafolyamatokhoz kötődő mágikus praktikák, hiedelmek, a szőlővédő szentek kultusza és végül, de nem utolsósorban a termés betakarításának ünnepi alkalmai egyaránt megtalálhatóak. Tanulmányunk a felsorolt jelenségek közül a legutolsóra fókuszálva próbálja bemutatni azt, hogy a szürethez térségünkben milyen ünnepségek kapcsolódtak, milyen rituális gyakorlatok, szórakozási alkal mak kísérhették ezt az időszakot. Nem arra keressük elsősorban a választ, hogy a szüreti bálok és felvonulások a Duna–Tisza közén mikor és milyen körülmények között, milyen közvetítők által honosodtak meg, hanem arra, hogy a 19. század végétől napjainkig milyen módon változott a társadalmi bázisuk, a különböző közösségek a saját céljaiknak megfelelően miképpen formálták, alakították az
