Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
40 alföldi modernizáció egyik fontos strukturális pillérét. Ahol a tanyák kialakultak, ott a környező piacközpontokban felgyorsult a tőkefelhalmozás, a népességnövekedés, az urbanizáció folyamata; szemben azokkal a vidékekkel, ahol inkább alacsony lélekszámú, apró falvak domináltak.111 Az alföldi modernizáció során, aminek kiemelt eleme volt a vízszabályozás is, olyan területek kerültek szántóföldi művelés alá, amelyek zöme alacsony agrárökológiai potenciállal rendelkezett. A legelők kiszárítása mellett hosszú távú következmény lett az aszályérzékenység.112 Ami rövid távon átmeneti nyereség volt és lehetőség a tőkefelhalmozásra, a polgári átalakulásra, az hosszútávon inkább akadályozta a „gazdasági fejlődést”, a gazdasági fejlődés fenntarthatóságát az adott keretek között. Az antropogén tájátalakítás nemcsak a hagyományos táji ökoszisztéma felbomlásához és átalakulásához vezetett néhány évtized alatt az Alföldön, hanem nagyban csökkentette a vizes élőhelyek faji diverzitását is. Mindez együtt járt a monokultúrás növénytermesztés főleg Tisza-völgyi és tiszántúli elterjedésével, a természetközeli „vad világ” visszaszorulásával.113 Katasztrófaérzékenyebbé vált az Alföld, vele együtt a táj gazdasága és társadalma is. Ez pedig következmények kel járt a fenntartható fejlődésre, de az alföldi urbanizációra nézve is. (Jóllehet éppen e kiterjedt tájátalakulás/tájátalakítás , a homogenizált tájhasználat tette lehetővé a korabeli keretek között az alföldi modernizáció kibontakozását, majd felgyorsulását.) Az elmondottak alapján alighanem az alábbhagyó gazdasági lendületet, az újabb gazdaságszerkezeti válságot láthatjuk a 19–20. századfordulós Alföld példáján. Azok a tanyák, amelyek a korlátozott gazdaságikereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező, egykori vízjárta vidékeken kialakult önforgalmú piacközpontok közelében,114 volt árterek zónájában feküdtek, egyre kedvezőtlenebb életkörülményeket tudtak csak biztosítani lakóik számára. Ezzel szemben azokon a tanyákon, amelyek olyan központokhoz estek közel, ahol összetett kereskedelem, bővülő kereskedelmi szerepkörök formálódtak, s gyakran nemzetközi piacokra is termeltek, kedvezőbb életkörülmények voltak jellemzők. Ezek a tanyák az alkalmazkodásnak egy másik formáját mutatták: a diverzifikált termelésszerkezetet, az intenzív kertkultúrát . Ezekről gondolták többen 1920 után, hogy a jövő agrárgazdaságának, a „kertmagyarországnak” a pillérei.115 Sajátos konstellációja volt a körülményeknek, hogy ezek a „ker tes tanyák” kialakulhattak. Nagy szerep jutott ebben a homoktalajok kedvező tulajdonságainak (mint például a filoxérával szembeni immunitás, a magasabb albedó, amely miatt ízesebb , jobban értékes íthető gyümölcsök kerültek innen piacra).116 Úgy vélem, hogy a város–tanya között működő gazdasági szimbiózis tette lehetővé az alföldi, különösen a Duna–Tisza közi mezővárosok kései „virágzását” a két világháború között. 111 Szilágyi 2015b: 90. 112 Pinke 2015: 136. 113 Vö. Attenborough–Hughes 2020: 202–220. 114 Vö. Szilágyi 2015a: 206., 3. ábra és 2018c: 301., 23. ábra. 115 Móricz 1958 [1926]: 244, Németh 1942 [1939]: 90, Somogyi 1943. 116 Szilágyi 2012: 63.
