Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
41 Csakhogy a 19. század végére átalakuló alföldi gazdaságszerkezet problémáit és az antropogén tájátalakítás súlyos következményeit elfedte a háborús konjunktúra az 1910-es években. Mindez rámutat arra, hogy nem egyedül Trianon volt az oka annak a gazdasági recessziónak, amely a világháború elvesztését követte.117 Azok a problémák „emelkedtek” a felszínre 1920 után, amelyek már a századfordulón is jelen voltak az Alföldön, de csak kevesek érzékelték.118 Az adott keretek között a táj gazdasági növekedése fenntarthatatlanná vált . Ezenkívül valószínűsíthető az Alföld egyes vidékein bekövetkező relatív túlnépesedés is, amelyet jól mutat közvetve a belső vándormozgalom megélénkülése. Az alföldi településeknek a háromnegyede már közvetlenül az első világháború előtt népességkibocsátó volt, a harmada viszont olyan mértékű népességveszteséget szenvedett el, hogy lakosainak legalább tizedét, de volt, hogy akár felét is elveszítette.119 Nem kétséges, hogy ez a folyamat alapjaiban befolyásolta az alföldi urbanizáció alakulását.120 Végül hangsúlyozni kívánom, hogy az Alföld (Kárpát-medencei viszonylatban jellemzően kedvezőbb) humántőke-koncentrációja és a századfordulóra kialakult több központú fejlettségi térszerkezete döntően hozzájárult 1920 után a trianoni Magyarországon végbement, meglepően gyors „gazdasági rekonstrukcióhoz”.121 A lassuló alföldi modernizációs és urbanizációs folyamatok ellenére a korábbi évtizedek során felhalmozott gazdasági lendület még biztosítani tudta rövid ideig a viszonylag „nyugodt” gazdasági-társadalmi-politikai átmenethez szükséges hátteret az 1920-as években. A 20. század elejére kialakult – Kárpát-medencei viszonylatban – magasabb alföldi fejlettségnek kétségtelenül haszonélvezője volt a trianoni Magyarország társadalma, beleértve a politikai elitet is. Mégsem történtek olyan átfogó gazdasági beruházások, amelyek elősegíthették volna az alföldi gazdaságszerkezet-váltás folyamatát. Ennek részben a tőkehiány, részben más okai voltak. Kétségtelen azonban, hogy a helyzeten nem javított az sem, hogy a korabeli politikai és más propagand ák a trianoni veszteségekre, a revízió ra fókuszáltak.122 A „veszteségnarratíva”123 elfedte a hasonlóan valós gazdasági és társadalmi problémák jelentős részét. * Hogy a fenti gondolatokból milyen újabb kérdések születnek, milyen remélt viták bontakoznak majd ki; mit tart meg és mit perget majd ki belőlük az „idő”? – Nos, azt hiszem, idővel elválik... A vázolt modell több ponton is felületes, kiegészítésre, javításra szorul. Elemei közül több verifik álásra-falszifikálásra vár. És a narratíva is épp csak születőben van, ráadásul helyenként oly módon újszerű, hogy a kifejezések és a fogalmak egy részét is bizonyára újra kell majd gondolni. 117 Szilágyi 2020b. 118 Czettler 1913, Katona 1914. 119 Szilágyi 2018b: 97. 120 Vö. Beluszky–Győri 2005, Bán 2020. 121 Szilágyi 2018a: 79–80, vö. Tomka 2011: 86. 122 Zeidler 2009. 123 Pl. Buday 1923.
