Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
39 a termelés hagyományos módon, magas fizikai munkaerő-ráfordítással, alacsony gépesítettség mellett történt. Noha a gabona és a liszt (növekvő arányban!) mindvégig eladható maradt a belső piacokon, külföldön viszont versenyképtelen volt. A Tiszántúl gazdaságszerkezete – különösen a filoxérafertőzést követően – megmaradt jellemzően monokultúrának, ahol a fő szerep a szántóföldi szemtermelésnek jutott, ezért ezek a területek rendkívül sérülékenyek lettek a gazdasági válsághelyzetekben. Hiányzott a tiszántúli gazdaságokban a diverzifikált termelésszerkezet. A kiszolgáltatottságot emellett az is fokozta, hogy az elmaradt beruházások miatt a megnövekvő csapadékterheltség számos területen rendszerint súlyos belví zkárokat okozott, ráadásul egy újabb, korábban nem ismert probléma is megjelent a tájban: a másodlagos szikesedés. Tanya és Trianon: a modern kori alföldi gazdaságszerkezet-váltás és -válság újabb kontextusai Az alföldi tanyák, amelyek a 19. században még a haladás letéteményesei és a modernizáció szimbólumai voltak, a 20. század elejére már inkább az elmaradottság, az oktatási-egészségügyi-szociális gondok térbeli vetületeit adták.107 Hogyan lehetséges ez? A kérdés rámutat arra, hogy a tanyák alföldi elterjedése egy olyan kor kihívásaira adott gazdasági-társadalmi válasz volt, amikor az éghajlatváltozás új lehetőségeket teremtett nemcsak egy csapadékeloszlásra kifejezetten érzékeny tájban, mint az Alföld, hanem akár egy egész kontinensre kiterjedően is. Nyilvánvaló, hogy az alföldi gazdaságszerkezet-váltásnak a tanyák az egyik központi elemét képezték. A 18. század végétől felgyorsuló szerkezetváltás (a nagyállattartó gazdálkodással szemben előtérbe kerülő szántóföldi növénytermesztés) már azelőtt felfedte a strukturális aránytalanságokat, mielőtt a transzformáció befejeződhetett volna. Egy újabb, csapadékosabb éghajlat,108 az átala kuló (globális és kontinentális) piaci viszonyok egészen más helyzetbe hozták a 19. század végére a szerkezetváltás közben épp formálódó alföldi gazdaságot. Ezekhez az újabb változásokhoz már nem tudtak alkalmazkodni a tanyák. Ezért válhattak az alföldi társadalom pauperizálódásának jól érzékelhető színterévé. A tanyák sajátos szerkezete, földrajzi pozíciója (a központoktól való távolabbi fekvése), már önmagában is olyan tényező volt, amely gátolta vagy nehézkessé tette a tanyasiak számára a különféle hálózatokhoz való kapcsolódást.109 Az 1920-as évekre az Alföldön több mint egymillióan éltek tanyán, 110 ahová az infrastruk turális fejlesztések már nem értek el, ahol a gazdasági-társadalmi és kulturális „elszigeteltség” egyre jellemzőbb tapasztalattá vált . Ez utóbbin próbált enyhíteni a két világháború között a Klebelsberg-féle tanyasi iskolaprogram vagy a tanyaközpontok létesítését szorgalmazó számos törekvés. Az elmondottak ellenére megfogalmazható, hogy a 19. században ezek a tanyás gazdaságok jelentették az 107 Czettler 1913. 108 Rácz 2021: 1. ábra. 109 A hálózatokhoz ld. Barabási 2017. 110 Faragó 2011: 248, Thirring 1932: 1050, vö. Weis 1930: 12.
