Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
38 vagyonosodásra és a fogyasztói szokások megváltozására volt hatással. Olyan közeg jött létre ezekben a városokban, ahol különböző kultúrák, vallások jól megfértek egymás mellett még a két világháború közötti időszakban is . Kétségtelen, a Duna–Tisza köze hosszú évtizedekig gazdasági centrumterületnek minősült. Ennek megfelelően a humántőke-erőforrás kifejezetten magas volt a vidéken, ráadásul élénk vándormozgalom jellemezte . Az Alföld egyik bevándorlási célte rületévé vált a 20. század első felében, mely azután is megmaradt ilyen vidéknek, amikor 1920 után alapjaiban változott meg az alföldi vándormozgalom struktúrája.100 A tiszántúli városöv101 ezzel szemben az 1880/90-es évektől folyamatosan veszített gazdasági lendületéből. A századfordulóra pedig egészen lelassult. Az alföldi urbanizációnak ezen a vidéken egy másik útja alakult ki. Az éghajlatváltozás, majd kifejezetten a vízrendezés miatt gyökeresen átformálódott a táj. A nagyállattartó gazdálkodáshoz szükséges vizes élőhelyek visszaszorultak, idővel teljesen eltűntek. Az egykori árterek , vízjárta vidékek helyét átvették a szántóföldek. A társadalom hagyományos foglalkozásszerkezete felbomlóban volt. A népi írók közül többen is élesen érzékelték a gyors pauperizációs folyamatot.102 A Tiszántúl társadalma a századfordulóra súlyos anyagi gondokkal küzdött. A folyószabályozások befejeztével a kubikusok munka nélkül maradtak. A munkaerő-felesleg egy része a közeli-távoli városokban igyekezett megélhetést találni, más része megpróbálkozott a kivándorlással. Csak az Alföldről több mint negyedmillió lakos vándorolt ki többnyire a tengerentúlra, igaz, közülük közel 60 ezren vissza is tértek még az első világháború előtt.103 A tiszántúli társadalom helyzetét tovább súlyosbította, hogy nem fejezték be a vízrendezéshez kapcsolódó kiegészítő beruházásokat, mint a talajvíz elvezetőrendszerek kiépítését. Holott az 1880–1940 közötti időszak kifejezetten csapadékosnak bizonyult.104 Ezek az elmaradt beruházások később jelentősen hoz zájárultak a Tiszántúlon a perifériaképződéshez. A beruházások finanszírozása azért is maradhatott el, mert mire kiépült az új gazdaságszerkezet az Alföldön, mire a szántóföldi területek növelésével átálltak a nagyállattartásról és az ártéri gazdálkodásról a szemtermesztésre, akkor már Európában mind a gabonakon junktúra, mind a demográfiai átmenet lassulni kezdett. Ráadásul új helyzet állt elő az olcsó, tengerentúli gabona megjelenésével a kontinentális piacokon. Ennek hatására a zömében Alföldön megtermelt gabona 105 több mint háromnegyede már az 1880-as években a Monarchia belső, zárt piacaira került. 106 Mindeközben 100 Szilágyi 2018b. 101 Szilágyi 2014: 118. 102 Veres 1936, Féja 1938, Nagy 1971. A népi írókhoz összefoglaló jelleggel ld. Papp István 2012: 91–124. 103 Szabó F. 2008: 119. 104 Rácz L. 2021: 1. ábra. 105 Az 1913-ban mezőgazdasági művelés alatt álló alföldi termőföldek 77 százalékán gabonatermesztés (búza, kukorica, zab, rozs, árpa) folyt (Fodor 1924: 87). 106 Katus 2008b: 126.
