Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
37 en, mintegy 450 ezer fővel gyarapodott.96 Ezzel együtt az élelmiszer-szükséglet is kétszeresére-háromszorosára emelkedett, amelynek kielégítése jelentős részben a Duna–Tisza közi (paraszti) gazdaságokra hárult. Az említett táj nagyobb városai körül elhelyezkedő tanyák sokasága ekkor tért át az intenzív kertkultúrára. Ennek lett következménye, hogy a városokhoz közelebb fekvő tanyák tulajdonosai bérlői, a közép- és kisbirtokos parasztság számottevő része jelentősen eladóso dott. A gazdaságszerkezet-váltást másfelől az is gyorsította a Duna–Tisza közén, hogy a korábbi homokmozgáshoz kötődő természetes tájátalakulás és antropo gén tájátalakítás, azaz a határhasználat gyökeres megváltozása (a nagyállattartó gazdálkodás felhagyása) további előnyt jelentett egy olyan helyzetben, amikor a hegyvidéki szőlőterületek fertőzöttsége miatt a szőlőművelés és bortermelés súlypontja ideiglenesen áthelyeződött az immunis homokterületekre. Ez a lehetőség bár látszólag fennállt a Nyírség homokvidékén is, viszont ehhez még további tényezők hiányoztak. Részben a táj erősen városhiányos (piacközponthiányos) régió volt, 97 közelében nem feküdt Budapesthez fogható, dinamikusan növekvő lakossággal, bővülő felvásárlópiaccal rendelkező centrum. Részben pedig azért sem dinamizálódhatott a Nyírség gazdasága, mert a táj humántőke-erőforrása a Duna–Tisza közivel szemben kedvezőtlenebb volt.98 A Duna–Tisza közén az évszázadok óta tartó szőlőtelepítés és gyümölcsfaültetés lassú folyamata, kivált a Három Város vidékén, felgyorsult az 1880-as évektől. Kecskemét város vezetése például földvásárlással tovább növelte a település külterületét. A szőlőtelepítéshez kiválóan alkalmas homokföldek annak ellenére is olcsók maradtak, hogy a hegyvidéki szőlőpusztulás valamelyest felhajtotta az árukat. Megérte felvásárolni ezeket a területeket, később pedig felparcellázni, hiszen a városnak ebből további bevétele származott, miközben mindez a társadalom számára vagyonosodási lehetőséget biztosított, s felgyorsult a paraszti társadalom átalakulása (polgárosodása) is . A gyenge minőségű talajokon kibontakozó, növekvő zöldség-gyümölcstermesztés hozzájárult előbb a közeli piacok, majd a századfordulón már a távoli exportpiacok ellátásához is. E távolsági kereskedelem gyökeresen formálta át a Három Város gazdaságát, társadalmát – sajátos útját adva ezzel az alföldi urbanizációnak. Cegléd, Nagykőrös, és különösen Kecskemét központja gyorsan városiasodott. Az épített környezet jól tükrözte a szecesszió stílusjegyein keresztül a helyi elitek mentális és gazdasági kötődését az országos, kivált a fővárosi elitekhez.99 A Duna–Tisza közi városok gazdasági fejlődésének alapja a tanyák és a mezővárosi központok közti kapcsolat volt. Tulajdonképpen a 19. század utolsó harmadában a tanyák jelentették a (gazdasági) modernitást az Alföldön. A megváltozó határhasználattal, az áruszállítás forradalmával és az exportpiacok megnyílásával felgyorsult a tőkefelhalmozás folyamata (is) a régióban . Mindez nem csak a 96 Budapest (Pest, Buda és Óbuda) lakossága 1870 és 1900 között 280 ezerről 732 ezer főre emelkedett. KSH 1870: 69, MSK Ús . 1. köt. 200. 97 Szilágyi 2017a: 34–36. 98 Szilágyi 2015b, 2018a, 2018c. 99 Szilágyi 2017b: 104.
