Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
33 lőművelés tehát alapvető hatással volt a mezővárosok kialakulására, önkormányzatiságának formálódására. A borkereskedelembe bekapcsolódó helyi polgárság pedig meghatározó szerepet játszott a közeli városokkal folytatott kereskedelem élénkítésében.75 Ennek ellenére a hegyvidéki területekkel szemben az Alföldön elsősorban nem a szőlőművelés, de még csak nem is a szántóföldi növénytermesztés játszotta a fő szerepet a középkori és újkori városodás folyamatában (láttuk, ez utóbbi csak jóval később vált meghatározóvá), hanem alkalmazkodva a táj adottságaihoz az alföldi gazdaságszerkezet gerincét egyértelműen a nagyállattartó gazdálkodás alkotta; és bizonyára ez lehetett az alapja a mezővárosok alföldi kialakulásának, illetve elterjedésének is. Az éghajlatváltozás hatására és a növekvő népességterhelés miatt átalakuló határhasználat alkalmazkodott a megváltozó földrajzi körülményekhez. A medencében felhalmozódó, lefolyástalan teknőkben megülő, növekvő kiterjedésű vízfelszínek nemcsak a települések földrajzi helyzetére voltak hatással,76 hanem maga a folyamat egy belső vándormozgalmat is elindított. 77 Ennek jól érzékelhető következménye lett a kisebb, vízfelszínekhez közelebb ülő települések elhagyása, a határ pusztává válása: az elpusztásodás folyama ta.78 Mindez egybeesett azzal a konjunktúrával, amelyet az európai 15. századi népességnövekedéssel hozhatunk összefüggésbe. A piaci szerepköröket betöltő központokba áramló vidéki lakosság (klímaváltozás gerjesztette) vándormozgalma lehetett a mezővárosodás folyamatának egyik legfőbb mozgatója. Ezeknek a városoknak a gazdaságát a nagyállattartás, a távolsági kereskedelmi kapcsolatok és a differenciálódó társadalomszerkezetük határozta meg. Ugyanakkor azok a mezővárosok bizonyultak „sikeresebbnek”, dinamikusabban átalakulónak, ahol a nagyállattartó gazdálkodás mellett a lakosság szőlőműveléssel is foglalkozott.79 Mindehhez nemcsak kedvező természetföldrajzi környezetre, hanem kiváló kereskedelmi kapcsolatokra, jó forgalmi helyzetre is szükség volt. Az ilyen mezővárosokban egyszerre volt jelen mindkét (szőlő/bor- és ló/szarvasmarha-) konjunktúra élénkítő hatása. Ezek a (mező-) városok más módját mutatták a vagyonosodás nak, a „városfejlődésnek”, mint a domb- és hegyvidéki civitasok;80 jól példázva, hogy ezzel többféle, egymástól eltérő útja alakult ki a Kárpát-medencei urbanizá ciónak. Az „alföldi út”81 tehát a 15. századtól vált látványosabb á . 75 Gulyás 2017: 79. 76 Pinke 2015: 64–95. 77 Erre a vándormozgalomra utal egészen más kontextusban Orosz István (2020: 15) is. 78 Vö. Szabó 1966: 183–188. 79 Szilágyi 2013: 195–197. 80 Vö. Rácz I. 1988. 81 Bővebben ld. Beluszky 1986: 767–771.; 1988; 1994; 2001: 33–78.
