Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
32 Duna–Tisza közi tanyás mezővárosok lettek. Az alföldi modernizáció központ jaivá, a tiszántúli nagyobb mezővárosok mellett, ezek a centrumok váltak, mely átalakuláshoz a filoxéra által okozott gazdasági károk is nagyban hozzájárultak a 19. század utolsó harmadában. Urbanizáció az Alföldön A mezővárosodás középkori előzményeinek új kontextusairól A Kárpát-medencében fennmaradt középkori okleveles források alapján a szőlészet egészen a 13. századra visszavezethető,69 ellenben más források alapján ezt még korábbra tehetjük. 70 A 14. századra viszont már általánosan elterjedt volt a szőlészet s a borászat a Zemplénben és környékén. 71 Úgy tűnik, hogy a borter melés az utóbb említett század végére már nagy jelentőségre tett szert, aminek hátterében számos ok sejthető, mégis egyre nyilvánvalóbb, hogy az egyik meghatározó tényező ebben a folyamatban is a kis jégkorszak lehetett. A kis jégkorszak az 1250–1850/1950 között eltelt 6–700 évben72 jelentős mér tékben befolyásolta a Kárpát-medencei agrárgazdaságot, és általa a tájban zajló urbanizációs folyamatot. A 13. században csökkenő hőmérséklet és növekvő csapadékmennyiség általánosan kedvezőtlenebb körülményeket hozott az északeurópai szőlőművelés és bortermelés számára. A környezettörténeti kutatások rávilágítottak arra, hogy az európai kontinensen a 13–14. században az egyes gabonafélék termeszthetőségének legészakibb határa több száz kilométerrel délebbre húzódott csakúgy, mint a szőlő termesztés északi határa is, mely az Északi-Kárpátok északi előterébe helyezhető. 73 Mindez alapjaiban határozta meg a kontinens agrárgazdasági (területi) differenciálódási lehetőségeit. Az említett „vonaltól” északra a szántóföldi termények és a jobb minőségű borok iránt növekvő kereslet mutatkozott, ami kedvezően hatott azoknak a régióknak a gazdaságára, amelyek délebbre feküdtek. A keresletet az is fokozta Nyugat- és Észak-Európában, hogy a (nagy) pestisjárványt követően ezekben a nagyobb régiókban emelkedni kezdett a népességkoncentráció, amit az északibb, hűvösebb területekről délre vándorló népesség is befolyásolt. Gyanítható, hogy a növekvő élelmiszer-szükségletet kihasználva tehetett szert nagyobb jelentőségre a Kárpát-medencében a szőlőművelés és a bortermelés. Mely folyamat vélhetően összefüggésben állt a mezővárosok számának emelkedésével, ami a középkor végére elérte, mások szerint bőven meghaladta az 5-600-at.74 Mindez jól mutatja azt a gyökeres változást, amely összefüggésbe hozható a klímaváltozással. A sző-69 Gulyás 2017: 73. 70 Feyér 1981: 11–18. 71 Gulyás 2017: 73. 72 A Kárpár-medencei kis jégkorszak végét a különböző szerzők eltérően határozzák meg: Szegedi 2002, 2010; Rácz L. 2016; Szilágyi 2020a. 73 Fodor 1924: 66; Braudel 1996: 244., 19. ábra; Szegedi 2002: 40. 74 Kubinyi 1998: 280., 2000: 50; vö. Csánki 1913: 970; Bácskai 1965: 14.
