Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
16 már a korábbi évtizedekben is – megfigyelhető visszaesés, és a jelentős migrá ció során kialakult szabad munkaerő lekötésére ez a termelési ág kifejezetten alkalmas volt. Az összeírás adatai és az egyes vagyoni csoportokon belüli százalékos arányok azt is kétségtelenné teszik, hogy nemcsak Kőrösön – és minden bizonnyal az érintett térségen belül – a gazdálkodás egész struktúrája ezekben az évtizedekben számottevően módosult. Bár Kecskeméten a nagyállattartás és a juhászat továbbra is meghatározó maradt, sőt igazi virágkorát a következő század első felében és annak derekán élte, a mezőváros árutermelésében és pénzgazdálkodásának fejlődésében a szőlő- és borgazdálkodás már a XVI–XVII. században igen fontos szerepet kapott. A Homokhátságon kialakult szőlőkultúrának – a termelők száma mellett – a másik meghatározó eleme a bortermelés mérete volt. Ennek feltárása során két tényezőt kell figyelembe vennünk. Egyik feladat a megművelt szőlőültetvények területének meghatározása. A másik – ebben a korban nem kapcsolódik hozzá olyan szorosan, mint ma – a tényleges termés mennyisége . A század derekáról a három várossal kapcsolatosan erre mindössze néhány közvetett adatunk volt: „...1653-ban a Nagymarosnál jóval népesebb Cegléd 200, Nagykőrös 325, Kecskemét pedig 260 forintért (valamint némi ajándékért) váltotta meg dézsmáit...” Újabb támpont az is, hogy „...Cegléd évi bortermelését 1673-ban 1000 akóra becsülték”.19 Ennél megbízhatóbb a Kőrösre vonatkozó adat, mivel egy összeírás alapján állíthatjuk, hogy 1689-ben 4394 köböl mustot szedtek be tizedként. Mivel a kecskeméti nyilvántartások számottevő része ma is rendelkezésünkre áll, az itteni állapotokról pontosabb képet tudunk alkotni. Célszerű utalni arra, hogy ezekben az évtizedekben egy-egy telek nem mindig volt teljesen szőlővel betelepítve, a szőlők pontos területét ezért is nehéz meghatározni. „Minthogy világosságra jött, hogy némely emberek szőllője között oly darab földeket tartanak, az kihez kaszáló füvek vannak. Azért úgy rendelik, és determináltak eő kegyelmek, hogy az szőlők között levő füvet le kaszáltassák, és az becsületes város számára horgyák...”20 Szerencsénkre a város határában lévő szőlőültetvények tényleges méretére és az egyes gazdák termőterületére Kecskeméten 1715-ből maradt egy megbízható összeírás. Ennek alapján joggal következtethetünk az előző évszázad utolsó harmadának, illetve utolsó évtizedeinek állapotára. Az összeírásban a szőlő termőterületének mértékegységeként az ekkor szokásos módon a kapás t használták. Pest megyében általában 200-250 négyszögöl területet minősítettek egykapásnak. Solton, Szegeden, de valószínűleg Kecskeméten is 100 út szőlőt tekintettek egykapásnak.21 Az összeírók 565 gazdánál vettek nyilvántartásba ültetvényt. A lajstrom alaposságára jellemző, hogy még az egykapás területet is figyelembe vették, és sorra rögzítették. A szőlőkultúra és a bortermelés társadalmi beágyazottságának megítélése mellett rendkívül fontos lehet a szőlőbirtokok, a szőlőültetvények méretének a 19 SZAKÁLY Ferenc: 2001. 485., VASS Előd: 1982. 108. 20 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1996. 157., 178., ill. 200. Kőrösön hasonló jelenségekre utal MAJLÁT Jolán: 1943. 86. 21 ÉGETŐ Melinda: 1993. 120–123.
