Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
15 dott a szőlőtermesztés! Nem árt utalni arra is, hogy évtizedek óta az állattartás Kecskeméten kétségtelenül lényegesen nagyobb volumenű volt mint Kőrösön. Ha ezek figyelembe vételével az egyes társadalmi csoportokon belül a szőlőtermesztés társadalmi beágyazottságát nézzük, az eltérések még feltűnőbbek. A szőlőt birtokló törpebirtokosok közötti arány 63,8%, illetve 76,8% Kecskemét javára. A kisbirtokosok esetében ez az eltérés még nagyobb: 69,2%, illetve 90,9 %. A középbirtokosoknál: 76,1%, illetve 98,1%, és – a zömmel nagyállattartó! – gazdagok esetében a legerőteljesebb: 67,4 %, illetve 96,8 %. Tehát a korábbi állításokkal szemben mindegyik vagyoni csoporton belül a különbségek számottevőek, vagy igen nagyok, de nem a kőrösiek, hanem a kecskemétiek javára. Ezek ismeretében még tanulságosabb lesz áttekinteni az állattartásra, illetve a növénytermesztésre utaló adatokat. AZ ÁLLATTARTÁS ÉS A NÖVÉNYTERMESZTÉS MEGOSZLÁSA A TERMŐ FÖLDET MŰVELŐKÖN BELÜL KŐRÖSÖN AZ 1689. ÉS KECSKEMÉTEN AZ 1708. ÉVI ÖSSZEÍRÁS ALAPJÁN Társadalmi rétegTörpebirtok Kisbirtokos Középbirt. Gazdag Összesen Település Kő.Kecs. Kő. Kecs. Kő. Kecs. Kő. Kecs. Kő. Kecs. Adózók száma 298 293153 187 92 106 43 31 586 617 Lovat tartott 70 74 69 30 243 Ökröt 79 166 105 31 381 Igavonót 55 106 89 43 293 Tehenet 93 132 86 28 339 Juhot 17 2 73 5 67 14 30 21 187 Búzát termelt 56 47 83 165 71 105 32 31 242 348 Tavaszi búzát 15 47 56 27 144 Árpát 17 37 58 158 66 103 29 31 170 329 Szőlőt 190 225106 170 70 104 29 30 395 529 Tehát mindkét összeírás kétségtelenné teszi, hogy a hódoltság utolsó évtizedeiben és a századfordulón a települések gazdálkodásába a szőlőtermesztés szervesen beépült, sőt igen fontossá vált. Az itt látható adatok alapján minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy az 1600-as évek végére a szőlőtermesztés és borkészítés Nagykőrösön és Kecskeméten valóban tömeges volt. Aligha való színű, hogy Cegléden ezektől számottevően eltérő állapotok jöttek volna létre, hisz ott a szőlőtermesztés nagyobb múltra tekintett vissza. Így joggal következtethetünk e táblázat adataiból a Homokhátság északi részén létrejött szőlő- és borkultúrára. Sőt ezen adatok alapján azt is megfogalmazhatjuk, hogy valószínűleg kevés olyan szőlőtermesztő vidék található a három részre szakadt ország területén, ahol ez a kultúra már a kora újkorra ilyen tömeges volt, és ilyen mélyen beágyazódott volna a társadalom egészébe. Az általánosítást joggal terjeszthetjük ki a tájegység még szélesebb területére. A táblázat adatai azt érzékeltetik, hogy a hetvenes és nyolcvanas években az állattartásban – Kőrösön és a falvakban pedig
