Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
14 A SZŐLŐTERMESZTŐK VAGYONI MEGOSZLÁSA NAGYKŐRÖSÖN (1689) ÉS KECSKEMÉTEN (1708) Vagyoni réteg Törpegazda Kisbirtokos Középbirtokos GazdagÖssze sen Kőrös Adózók 298 153 92 43 586 Mustot adók 190 106 70 29 395 Kecskemét Adózók 293 187 106 31 617 Szőlőt termesztők 225 170 104 30 529 A táblázat alapjául szolgáló jegyzékek keletkezése között ugyan közel két évti zed van, de az összehasonlítás mégsem alaptalan. Ezt az időt ugyanis csaknem egyfolytában háborúk töltötték ki, melyek mindkét települést folyamatosan és erősen sújtották, bár kétségtelen, hogy Kecskeméten az újabb két évtized további súlyos veszteségeket eredményezett. A korabeli fejlődés ütemét tekintve, érdemi eltérés azonban aligha jöhetett létre. Figyelemre méltó vonás már az is , hogy a termőföldek után adózó gazdák száma közel hasonló. A vagyontalan háztartások között az erőteljes migráció miatt jelentkezett nagyobb különbség , de ez a szőlőtermesztés elterjedtségét é rdemben nem tudta befolyásolni. A táblázat adatai számottevő eltérést mutatnak. Elemzésük során tekintettel kell lennünk arra, hogy Kecskeméten néhány hónappal a jegyzék elkészítése előtt a rác rablók rendkívül súlyos pusztításokat végeztek emberekben és értékekben, melyek elsődlegesen a vagyonosabbak adóalapjait – és ezáltal azok számát – apasztották. A gazdag családok aránya ezért lett alacsonyabb, mint Kőrösön volt a felhasznált összeírásban. Figyelemre méltó az is, hogy a törpegazdák száma, aránya viszont valamivel kisebb, mint ott. Mivel a rablások elsődlegesen a jószágállományt és az ingó vagyont érintették, a szőlőt birtokló háztartások számát gyakorlatilag nem torzították . Ezt azért is ki kell emelnünk, mivel a régebbi és a legfrissebb megál lapításokkal történő összevetés annál meggyőzőbb lehet. A táblázat egyik tanúsága kétségtelenül az, hogy míg a négy vagyoni csoporton belül a gazdák száma Kecskeméten összesen csupán 31 fővel magasabb, a szőlőbirtokosok száma 134 fővel nagyobb, mint Kőrösön. Még ennek ismeretében is feltűnő az arányok közötti különbség . M íg ott a gazdáknak kétharmada (67,4%) birtokolt szőlőt, Kecskeméten azok jóval több mint négyötöde (85,7%) jutott ebből az ágazatból jövedelemhez! Tehát a növénytermesztésnek ebben az igen markáns ágában a századfordulón – amikor már statisztikai módon feldolgozható adatok állnak rendelkezésünkre – nem Kőrös volt előnyben, hanem Kecskemét. Ez az igen jelentős különbség félre nem érthető módon mutat rá arra, hogy korábban e tájegység gazdaságát elemzők minden bizonnyal csak kiragadott számok, adatok, nem pedig a lakosság egészére vonatkozó, megalapozott összevetések, elemzések alapján formáltá k meg állításaikat. A különféle nyilvántartások adatsorainak összegzése és felhasználása pedig feltétlenül megbízhatóbb, mint egy-egy adatból történő következtetés. Számunkra itt a legfontosabb tanulság mégis az, hogy a századfordulóra mindkét mezővárosban meglepően széles körben beágyazó-
