Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Codău Annamária: "mind fények ők, pirinkó csillagok" (Erdélyi Ágnes: Arckép szavakból. Összegyűjtött írások)
125 nagyon szigorú bírálatát, amely igénytelenségük, klasszicizáló formatörekvésük és egyebek között azt is felrója a fiatal költőnemzedéknek, hogy „[s]terilizált és perspektívátlan világ”11 -ot írnak meg. Zoltán Gábor Szép versek 1944 című „abszurd antológiájában” kifejtett érvelése szerint Kassák „nem akarja, vagy nem tudja észrevenni »a fiatalok« humorát, öniróniáját, és azt, hogy nem szerénytelenségük, netán gőgjük miatt mellőzik a lenyűgöző és elragadó versek írását, hanem mert reménytelennek látják, hogy szavaikkal lenyűgözzék és jó irányba ragadják az emberiséget”.12 Kassák megállapításával, mely szerint „gazdasági és politikai életünk beteges ingadozásának s a fojtó szellemi atmoszférának következménye az a lelki elfáradás, tartalmi és formai határozatlanság, ami egyre láthatóbbá, érezhetőbbé válik alkotásaikban”13 összecseng Erdélyi Ágnes négy évvel később adott magyarázata, amikor a magassá vált ingerküszöb re és a művészek kivé teles érzékenységére hivatkozik. Utóbbi mozgalmár beállítottsága viszont cikke végén e megértés ellenére a verseiben tapasztalható, dacba hajló reménnyel szól, a problémafelvetést gyorsan lekerekítve: „Próbáljunk önmagunk fölé emelkedni és tovább hirdetni ezt a jobb jövőt [...]. Romba dűlő világunk rengeteg értéket ránt magával és rengeteg emberéletet. [...] Olyan időknek voltunk tanúi, amelyek nem ismétlődnek meg minden generáció életében. Kilépünk önmagunkból, és magunkba fogadjuk a világot.” A munkásmozgalom melletti elköteleződés, a társadalmi osztályok közötti szakadékok, a munkaviszonyok okozta elidegenedés és fásultság megírása egyik központi témája Erdélyi Ágnesnek. Ez gyakran összefonódik a város közegével, több vers mutat életképeket annak nyomorba züllő figuráiról (Város éjjel kettő kor, Bukaresti strófák), de tárcát is találunk „furcsa, elsodródott, társadalmon és törvényen kívül állókról, akiket Nagyváradon mindenki ismer” (Ők hárman... Az „Angroszista”, az „Önérzetes” és a „Jótékony”). Mozi után című verse pedig a szórakoztatóipar ábrázolta ideálok és a tömegek tapasztalata, mindennapi szegénysége közötti különbségre reflektál, a technológiai haladást, jólétet, luxust elérhetőnek hazudó fikcióként írva le . Az utolsó strófa mindennek a személyközi kapcsolatokra tett hatását mutatja meg: „Az oldaladnál fiú ül, / szegény ő is, mint te magad, a kezed / szorítja erősen, ha a lámpák kialszanak / két órára ti is kigyúltok; ő férfi, te lány / és sötét van, aztán kattan újra a villany / és érzed a tekintetén, hogy kopott külsőddel / s olcsó púdereddel milyen zuhanás vagy neki / a film után.” Eszerint a mozi mint vágykeltés és a vágykielégítés illúziója ideig-óráig közös élményt nyújt, de az elvárásokat, a valóság és vágy közötti különbségeket felnagyítja, és végül is az igazi sorsközösséget is ellehetetleníti, hisz a férfi számára itt a léthelyzet miatti csalódás a nő személyére projektálódik. Van azonban még csavar a versben: a zárlatot a nő perspektívájából olvassuk, aki a férfi tekintetéből vonja le következtetését, ami azt sem zárja ki, hogy az elvárás interiorizálásá ról van itt szó, mintsem a társ tényleges csalódottságáról. Az ilyen perspektívajátékban rejlő nüanszok, ha nem is tudatos alkotói szándék eredmé-11 Kassák Lajos: ... És a legfiatalabb korosztály . Nyugat, 1936/8. 12 Zoltán Gábor: Szép versek 1944. Abszurd antológia. Kalligram, 311. 13 Kassák: i. m.
