Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Roskó Gábor grafikái
111 tópartokon, az óceán mellett, kiváló rálátást biztosító, lekerekített őrtornyokban. Csendben kémlelni a vizet. A munka: feljegyezni mindent. Nyolckor elhaladt észak felé a Bogdány. Öt vadkacsa leszállt a limányban. Két férfi megfulladt. Egy hatalmas farönk tart a tenger felé. A pusztítók jól szervezett egységét az emberek ellen alapították. Néma, félmeztelen, babaarcú gyilkosok, bálnákon lovagolva. Rengeteg japán vadászt és szomáli kalózt lemészároltak szigonyaikkal, mire betiltották működésüket. Nem vonultak illegalitásba, sem aquaparkokba. Szétszéledtek, magányosan szelték tovább a vizeket. Szomorú énekük kilométerekre elhallatszott, borzongott belé az óceánjárók közönsége. Az új jövendőmondók nem voltak se jósnők, se varázslók. Rendszerváltáskor bezárt bányákat nyittattak újra, hogy a tárnákban lássanak meg valamit abból, ami jön. Ismeretlen szerkezeteket építettek a hegyek mélyébe, a bányák tátongó száját hatalmas hermelinek őrizték. Izgatottan várta a sajtó, mi lesz az eredmény. Két év múltán jöttek elő, koszos arccal, elvadulva. Mindent az ösztönök irányítanak, nyilatkozta az egyik hófehér hermelin. A felföldieket mindenki skótoknak vagy szlovákoknak hitte. Ne skatulyázzanak be bennünket, felháborító, üzente vezetőjük. Tiszteljük a darwinizmust, de erre mi a magyarázat, kérdezték, mikor megmutatták a világnak a törzsüknél összenőtt, kétfejű lovakat a fennsík egyik agrárkomplexumában. Talán rossz helyre születtek, vetette fel egy pumává operált sajtófotós. A nimfománok, mint női terroristasejt rajtaütésszerűen vették át a hatalmat a feministáktól. Villámgyorsan, ellenkezés nélkül építették ki intézményrendszerüket, hatalom, pénz, díjak, minden az övék lett. A férfiak szolgaian teljesítettek minden követelést, arcukat hatalmas lapulevelekkel kellett eltakarniuk. Imádkozzatok, sáskák, utalt a Bibliára a miniszterelnöknő. A figyelők voltak a partiőrök pandantjai. Hajókból, kenukból, kajakokból, tutajokból, vagy a vízben úszva, vízálló tintával rótták a sorokat arról, mi történik a szárazföldön. Némelyik úszó figyelő olyan régen munkálkodott már, hogy hátsó végtagjai poliplábakká formálódtak az évtizedek alatt. Egy fekete férfi futott el a betongyár előtt, írta fel az egyik, miközben tarkóján korcogott a sodrás kavicshangja.
