Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Roskó Gábor grafikái
112 A parasztok a felhívásra tömegestül tódultak a fővárosba. Egy rég halott, egyébként őseikkel mit sem törődő politikusról elnevezett téren rajzottak. Pár hónapja fellépett vezetőjüket megkérdezték, mire vágynak leginkább, mire ő azt felelte: pálmafákra és delfinekre. Ugyanő, mint vezérszónok három kérdést intézett a magyarság megtartó erejének tűnő társadalmi csoporthoz: művelitek a földet? ez a jövőtök? parasztok vagyok? A síri csendben a térig hallatszott, ahogy a delfinek a Dunában pacskolnak. Hiába mondták, rendőrállamban élünk, ritkán botlott az ember beléjük. Egy idő után meglehetősen rejtőzködő életmódot folytattak. Graffitizni kezdtek, kiszorították a bandákat, felfújták mindenfelé, hogy szolgáltunk és védtünk, látlak, hajts lassabban, iszik vagy vezet. A vízirendőrök Dunába szoktatott, édesvízi delfineken lovagoltak. Karácsonykor rajzottak elő, hogy bizonyítsák, mégiscsak övék az állam. Kellemes ünnepeket, ordították a járókelők arcába. A fazekasoknak ezekben az időkben már nem edényeket vagy más használati tárgyakat kellett gyártaniuk. Nagy kereslet mutatkozott organikusnak tekintett tevékenységük iránt, így készült kerámiaesernyő, fagylalthoz használható kerámiatölcsér. A hadiipar égetett vadászrepülőgépeket rendelt. Saját használatra antropomorf lószobrokat gyártottak a fazekasok, melyek lassan a Buddha-szobrokat is kiszorították a világ vásáraiból és szuvenírüzleteiből. Kerámianyerget hiába keresett bárki, nem lehetett kapni. A szabók szövetségét egy vízfejű, dagadt ember próbálta összefogni. Kevesen maradtak, így azokat is megkeresték, akiknek a vezetéknevük volt megfelelő, ám sokan visszarettentek, mikor kiderült, a világot nyúlbőrrel próbálja letarolni ennek a letűnt szakmának most feltűnt, holdkóros mohikánja. Nyúltelepén végül egyedül maradt. A ketrecek kinyíltak, s a nyulak ahelyett, hogy elugrándoztak volna, lerágták a szöveteket a főszabó csontjairól. Bevégeztetett, pamacsolták vérrel a telep portájának ajtajára a szikár nyulak. Mikor megjelent a sajtóban, hogy feltűntek a jópásztorok, az egyház rögtön magára vállalta az egészet, mint ahogyan terroristacsoportok szokták. Később kiderült, semmi közük hozzá. A bekecses, szikkadt, barna emberek hatalmas kutyáikkal terelgették a járókelőket a nagyvárosok tereiről a parkokba, vidéken falutól faluig, várostól tanyaközpontig. Vizekre vezették a kitikkadt embereket, hogy igyanak, dús füvű legelőkre, hogy legeljenek. Szemükbe húzták kalapjukat, míg pihent a nyáj. Sóhajtva indultak meg a sánta, le-lemaradozó egyedek felé.
