Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Balázs Géza: Utak a beszéd eredetéhez
83 homo faber azonosítható a homo loquensszel”),1 annak kapcsán pedig a kommunikációs szükségletet és célt, amelyet a kölcsönös kontaktus és kölcsönös megértés szándéka jellemez (kontaktuselmélet): „Egymás kölcsönös megértésének szándéka nemcsak a beszéd keletkezésénél, hanem továbbfejlődésé nél is hat. Kívánságok, élmények közlésének szük séglete az embert állandóan újabb szavak, újabb szintaktikai viszonyok és grammatikai kategóriák kialakítására serkenti. Ugyanaz a lökés, amely a beszéd keletkezését elősegítette és amely az ősembert emberré formálta...” úgy körülbelül 50–100 ezer évvel ezelőtt (Révész 1985: 462–463). Nyelvi szempontból sem érzem megnyugtatónak Révész Géza (1985: 462) kétségtelenül alapos összegzését, amely mintha pusztán pszichológiai keretbe foglalná a korábbi, a folyamatos differenciálódás elvén alapuló, és általa kizárt nézeteket: „a legegyszerűbb kommunikációs formákból kiindulva a kontaktustendencia, illetve az egymás megértésének szándékára vonatkozó alapelv betartásával felállíthatunk egy fejlődési sort, amely az ösztönös adresszált megnyilvánulási formáktól a nyelv nélküli felszólításon keresztül a beszédhez vezet”. Ahogy nem tudja megmagyarázni a fejlődést sem: „hogy az átmenet az ösztönös, a nem tudatos kommunikációs módokból a szellemivé vált, verbális formákba fokozatosan vagy ugrásszerűen valósult-e meg, nem ismeretes számunkra” (Révész 1985: 463). Hermann Imre pszichológus a kéz-száj, valamint a tűz-beszéd kapcsolatot látja perdöntőnek. Utóbbi esetében felhívja a figyelmet arra, hogy „a meleg hangkiváltó... A gyermek első szavai között elég gyakori lehet a fény és a meleg megjelölése...” (1984: 479). Az első hangadásokat a gyermek megkapaszkodási és elszakadási ösztönével állítja párhuzamba (1984: 484): centripetális (befelé irányuló) hangok: m, n endocentrikus, önmagának beszél fogás, átkarolás, magához vonás centrifugális (kifelé irányuló) hangok: p, b, d, t exocentrikus, kifelé beszél rámutatás, önmagából kivetés Hollós István pszichológus Der Aufstieg von der Triebsprache zur menschlichen Sprache című kéziratában egy evolutív2 nyelvelméletet vázol fel (ismerteti Fónagy, 2002), amelyben az ösztönök alapján, a szájüregi mimika figyelembevételével igyekszik magyarázatot adni a beszéd fonetikai (fiziológiai) kialakulására, ami egyben a mai nyelvi ikonicitás-kutatások számára is kiindulópont lehet. A hangadást biológiai funkciókhoz kapcsolódó motorikus tevékenységek váltják ki; az ösztönbeszéd nyelvivé válik. Az alapvető hangokat (mássalhangzókat) három testnyíláshoz (és egyben erogén zónához rendeli). A félbeszakadt kéziratát ismertető leírásból készítettem el a koncepció (értelemszerűen hiányos) gondolati vázlatát. 1 Nincs új a nap alatt! Az evolucionistákat másfél évezreddel megelőzve Nüsszai Gergely 4. századi egyházatya a kéz szerepéről azt írja: „az ember e kéznek köszönheti eszét (fejlettebb agyvelejét) és beszélőképességét”. (Várkonyi, 2009: 16) 2 evolutív = evolúciós
