Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Balázs Géza: Utak a beszéd eredetéhez
84 biológiai funkciótestnyílás cselekvés hang ösztönkiélés 1. táplálkozás orális szopás, nyelvmozgásm, mö, ma, ma-ma orális, konstruktív, szexuális3 2. anyagcsere anális ürülés, inverz táplálkozás k, kaka > g, h anális, destruktív 3. fajfenntartó uretrális vizelés s (tűzbe vizel)tabutörés (fallikus) r (erekció)4 l (genitália) (szexuális) A pszichológusok és Fónagy Iván által méltatott Hollós-féle evolutív nyelvelmélet érdekes módon találkozik az ún. szerves vagy metafizikai nyelvészethez sorolható elképzelésekkel, holott szinte biztos, hogy nincs közöttük semmi kapcsolat. Győri-Nagy Sándor elméletében az egyedfejlődés során tapasztalt belső érzetekből és hanghatásokból indul ki (szopás, ürítés), amelyeket követnek a külső érzetek és azok hanghatásai. Föltevése szerint az elemi érzet jelentéses nyelvi érzetté válik. A magánhangzók csak jelentésváltozást okoznak, a mássalhangzóké a főszerep a jelentésben. (Akárcsak Hollós rendszerében.) A hangképzési érzetrend kiindulópontja a legkevesebb energiát igénylő M és N. (Hermann és Hollós is a nazálisokat tekinti elsődleges hangoknak.) Győri-Nagy ezek után fölvázolja a mássalhangzók univerzális (szerves, genetikai) hanghálóját. Ebből az univerzális hanghálóból sarjadnak ki a további hangok; a magyar nyelv esetében – Hollós elképzeléséhez képest – egy lépéssel később az NG-ból a K és H, valamint J-ből az L és R. Az alaphangokból sarjadnak tovább – a morfémák (vagy gyökök). (Győri-Nagy 2002: 18–32) A metafizikus nézőponthoz közelítve Pap Gábor (1993: 115–126) művészettörténész a hétköznapi megjelenési forma (nyelvészetben: valóság, jeltárgy, denotátum, jelölt) – hangalakzat és (ez az újdonság) képírási jel („betű”) hármasságában ragadja meg népművészetünk képírási jelrendszerét. A nyelvészettől eltérő megoldása abban áll, hogy a nyelvészeti jelentésháromszög alkotóelemei: valóság – jel – jelentés; Pap Gábor tehát a jelentést nem veszi be a jelölésbe, viszont a jelet kettébontja: hangzó és képi alakzattá. Ezt pedig a következő alapállásból teszi: „hangképző szerveinknek valamennyi, beszéd közben rendszeresen használt állása mint vizuális képlet (is) kódolódik bennünk, s ez a képlet a megfelelő hang kimondásakor automatikusan ’mozgósul’” (1993: 117). Vagyis, Pap Gábor szerint egy hang vizuális képet is előhív. Az egyes hangkategóriákat az oda tartozó hangokból alkotott szavakkal jelöli meg: JeLíRó („jeles”): L, R, J, LY TuDó („tudós”): D, T, TY KiHáGó („köhögős”) K, H, G, GY BeFúVó („pöfögős”): B, P, V, F MeNő („nyámmogós”): M, N CsúSzó („sziszegős”): S, Zs, Sz, Z, tágabban: C, Dz, Cs, Dzs Pap Gábor összegzése: „A ma világszerte használatban lévő ábécék megegyezésen alapuló és mechanikus használatú hangjelölései egyenesen levezethetők a „mi” 6 (7) alapjelünkből” (1993: 122). Győri-Nagy Sándor és Pap Gábor elképzelésének bemutatásával azt kívánom jelezni, hogy vannak alternatív, univerzális igénnyel fellépő nyelvészeti és 3 A labiális-orális szakasz tárgykörei: anya(szimbólum), mell, száj, szó, beszéd, én, birtokos névmás, eredet, kezdet, kéz, végtagok (Takács 2002: 72) 4 A „r” megvonása, azaz a raccsolás férfiatlanít Hollós szerint.
