Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Balázs Géza: Utak a beszéd eredetéhez
81 Balázs Géza Utak a beszéd eredetéhez Bevezetés A beszéd (nyelv) keletkezéséről évezredek óta tartó vita nem jut és nem is juthat eredményre. Időről időre ugyanazokat a keletkezési hipotéziseket ismételgetik, ki az egyik, ki a másik mellett tör lándzsát, újabb részelméletekkel állnak elő. A végső magyarázatok feltárhatatlanok az ember számára. A szellemtörténész azonban kínál egy másik utat: „Az ismerethiány, a tudatlanság nem jogosít fel sem állításra, sem tagadásra. Ellenben a meglévő ismeretek és tapasztalatok mindig feljogosítanak a következtetésre” (Várkonyi 2009: 131). Mert létezik egy teljesen másfajta megközelítés, a metafizikai, vagy másként: szerves nyelvészeti. A közismert, szokványos megközelítések történeti és jelenkori adatokból, jelenségekből következtetnek: vau-vau-, bim-bam-, jaj-jaj-, hórukk-, lala-hipotézis (Jespersen). A marxisták a munka szerepét hangsúlyozzák. Az etológusok a tárgykészítés és nyelv izomorfiáját (alaki hasonlóságát, egyezését) emelik ki (Csányi Vilmos). A nyelv antropológiája felől közelítve legelőször lehetett a mondat(szó), ezt követték a kiegészítők, majd pedig a mellérendelés (Szilágyi N. Sándor). A pszichológusok evolutív elméletei a kommunikációs szükséglet (Révész Géza), a kéz-száj, tűz-beszéd kapcsolat (Hermann Imre), az orális, anális, uretrális ösztönök (Hollós István) szerepét hangsúlyozzák. Részben hozzájuk kapcsolható és teljesen reflektálatlan a belső-külső érzetek hanggá válását felmutató nyelvészkultúrökológus Győri-Nagy Sándor elképzelése. Inkább a metafizikai megközelítéseket jellemzi Pap Gábor felfogása: a tárgyi világ képi, majd hangi ábrázolásáról. A kulcsnak tekinthető absztrakció talán valamiféle „véletlen”, genetikai (mutációs) hiba, esetleg kontamináció (vegyülés) útján jöhetett létre. A metafizikai elképzelések az egykori nyelvi teljességet hangsúlyozzák, ahhoz képest a nyelvek egyszerűsödtek. Elképzelésük szerint az egykori ősgondolkodás képekben nyilvánult meg, ezt tükrözte a képnyelv, és ebből egyszerűsödött a pusztán nyelvi kommunikáció, s ez egyszerűsödik napjainkban még tovább. Szakadék a beszédelőttiség és a kész beszéd között A szokványos megközelítések (hipotézisek) négy irányból közelítenek. Először is a még megismerhető, megfigyelhető ún. természeti vagy primitív népek nyelvéből. Ez azzal a rendkívül meglepő következtetéssel járt, hogy ezek a nyelvek összetettebbek, bonyolultabbak, mint a maiak. Az erre való rácsodálkozásra éppen a metafizikai irány adhat választ. A másik lehetőség volt a nyelvtörténeti adatokból való visszakövetkeztetés, a harmadik az állatok kommunikációjának vizsgálatából kiinduló irányzat, a negyedik pedig a nyelvkeletkezést sok tekintetben modellező gyermeknyelv.
