Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Orosz István: Emlékek apámról VIII.
80 az egyetemen, igazgató voltam az ország legjobb gimnáziumában, most a jogot végzem. Irodalmi tevékenységem versírással kezdtem, de amikor a kritika úgy nyilatkozott, hogy őstehetség vagyok, megharagudtam és abbahagytam. Áttértem a szépprózára, elbeszéléseket írtam. A legutolsó elbeszélésbe ’63-ban kezdtem, de amikor ide kineveztek, abbahagytam. Most, hogy az alkotásra több időm lesz, folytatni fogom az elbeszélést.” A gimnáziumban az újak közül is sokat ismertem (Sárkány Irén, Kiss Pista, Bóka Marika, Somogyi, Gyenes), s a többiekkel is gyorsan összebarátkoztam. Különösen Mester Barna fogadott nagyon kedvesen, ő volt akkor az igazgatóhelyettes. Arany Jóska már az első nap azzal állított be a könyvtárba: megvan-e itt a Doktor Zsivágó? Nincs. Na, akkor én nem is járok ide. A Doktor Zsivágó csak negyedszázad múltán, 1988-ban jelent meg magyarul (Pór Judit – Lator László felesége – fordításában), a Szovjetunióban is csak akkor adták ki. Igaz ugyan, hogy 1961-ben a Katona József Gimnázium könyvtára már tizennyolc másik nyelven beszerezhette volna Borisz Paszternak Nobel-díjas regényét, de – vajon miért? – nem tette. 1962. március 14-én megszületett Andi (én ragaszkodtam hozzá, hogy Éva legyen az első neve: sohasem használta). Így tehát tíz és fél éves koromban megszűntem „egyke” lenni. (Ebbéli minőségemben fogom folytatni.)
