Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 6. szám - Tőzsér Árpád: Hollóid szárnyát hallom suhogni...; Ipse dixit (Naplójegyzetek 2016-17-ből)

55

Gáspár Bibliájában (1590) is ilyen szózatot bocsát: „Ez az én szerelmes fiam...” (tehát nem „szeretett fiam”), de Szent Pál ugyanott, a világirodalomban is jegyzett gyönyörű himnuszában már végig csak a „szeretetről” mint olyanról beszél. Sőt: a szeretetnek ez a nagy hatású bibliai s egyben költői definíciója olyan erővel pecsételte be a szóba az agapé és affection (tehát a felebaráti és családi összetartozás, együttérzés, kölcsönös segítség, önzetlenség) normáját, hogy az minden más jelentést kiszorított belőle. S így történhetett meg, hogy a szerelmi (a testi, lelki vonzalom, a love és erósz) érzése a napi nyelvi érintkezésben is egyre gyakrabban a szeret ige másik főnévi változatához, a szerelemhez rendelődött (s végül ott is lexikalizálódott), míg a szeretet kifejezésben az agapé jelentése állandósult. – Mindez részemről természetesen csak feltételezés. Mert, ahogy Tandori mondja: csak egy fát is ki nézne végig!

Január 21. Meghalt Gy., verseim egykori Beatricéje, Júliája, Ginája. Családja valaha a falu egyik legmódosabb gazdacsaládja volt, s tudtommal ő volt a família utolsó tagja. Megbotlott valamiben s elesett, s a szokásos combnyaktörés és tüdőgyulladás végzett vele. Véget ért a Gy.-saga. Dicstelen öregséggel és dicstelen halállal. – Mikor láttam utoljára? Még a téeszes időkben, tehát 1989 előtt, úgy 80 táján. Otthon jártam, s mikor hazafelé (vissza, Pozsonyba) kocsiztam, a csarnai keresztet elhagyva egy csapat fiatalasszony jött szembe velem, gereblyékkel, vasvillákkal a vállukon a határból jöttek, a jelek szerint „takarni” voltak. (A „takarás” nálunk, palócoknál nem termésbetakarítást jelent, hanem a lekaszált sarjúrendek megforgatását [abból a célból, hogy a rend alsó fele is szénává száradjon], majd a széna boglyákba rakását. Ezt a munkát rendszerint a lányok és fiatalasszonyok végzik.) A vidám, tarka csapatban ott volt Gy. is, még mindig nyalkán, csinosan, kimagasodva a többi közül, s mikor búcsúzásként rájuk tülköltem, szinte egyszerre emelkedtek a szabad kezek a levegőbe, s hangzott föl a sok ismerős lány- és asszonytorokból az „isten veled!” meg a „szervusz”! S nekem hirtelen, nem tudni miért, repülni lett volna kedvem.

Február 7. A

„baj” eredetileg a magyar nyelvben is „harc”-ot jelenthetett. (Vö.: a szláv nyelvek „boj” szava = harc, háború.) A „bajvívó” és „párbaj” szavunk máig őrzi a „baj” ilyen jelentését, s csak később lett a szóból a mai „vesződség”, „veszedelem”, „hiba” jelentésű „baj”.

Február 25. Ma reggel hatkor az idén először hallottam az ablakom alatt (na, jó, kicsit odább, a vasúton túli berekben) a fácánkakast kukorékolni. Most már biztos, hogy tavasz lesz. (A kakasok állítólag huszonnégy óránként akkor is kukorékolnak, ha sötét szobába zárják őket. Ezt nevezik a tudósok cirkadián ritmusnak, valamiféle belső, bioórának.) Hol bújhattak meg a fácánok a húszfokos hidegekben?

Március 10. A

Magyar Rádió Ütköző c. műsorában mondja Nógrádi György: Richelieu szerint három leírt mondat alapján bárkit ki lehet végeztetni. Fejben számolok: eddig megjelent kb. harmincöt könyvem, s az kitesz legalább háromszázezer mondatot. Háromszázezer törve hárommal, egyenlő százezerrel. A harmincöt könyvem alapján tehát már százezerszer kivégezhettek volna. Hihetetlen, hogy még élek!