Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Margaret Atwood: A nő, aki nem tudott a hibás szívével élni; Öregkori dagerrotípia; Olvastam egy tudományos cikket; Jegyzetek egy vershez, amelyet nem lehet megírni (Mohácsi Balázs fordításai - versek)
38 Margaret Atwood A nő, aki nem tudott a hibás szívével élni Nem a szerelem szimbólumára gondolok, nem sütőformára és nem is tortadíszre, nem a szívre, amelybe belophatja magát valaki, amelyet össze lehet törni; erre az izomkötegre gondolok, amely lilásan húzódik össze, rángó bicepsz, porcborításban, faggyúhártyásan, ez a különc, elvonult remete, páncél nélküli teknős, ez az egytüdőnyi vér, ez az egy boldogtalan tányérra is kevés. Minden szív egymaga lebeg a sötétség mély óceánjaiban, kiszolgáltatottan és csillámlón, négy szája tátog, mint a halaké. Azt mondják, dobog a szív: ennyi elvárható, a szív állandó küzdelme a fulladás ellen. Ám a legtöbb szív azt is mondja, akarok, akarok, akarok. Az én szívem még ennél is kétszínűbb, és nem gonosz ikre szólít, mint hittem. Azt mondja, akarok, nem akarok, akarok, aztán szünetet tart. Arra kényszerít, hogy figyeljek rá, és éjjel éberen figyel a harmadik szem infravöröse, míg alszik a másik kettő, de nem árulja el, mit látott.
