Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Margaret Atwood: A nő, aki nem tudott a hibás szívével élni; Öregkori dagerrotípia; Olvastam egy tudományos cikket; Jegyzetek egy vershez, amelyet nem lehet megírni (Mohácsi Balázs fordításai - versek)
39 Egyre csak hallgathatom alkalmatlankodását, éjjeli lepke sercegését, botladozó dobszót, egy gyermeköklöt, ahogy a rugós matracot püföli: akarok, nem akarok. Hogy lehet ilyen szívvel élni? Már rég feladtam a reményt, hogy dalom egyszer kielégíti vagy megnyugtatja majd. Egy éjjel csak annyit mondok neki: Szív, maradj nyugton. És nyugton marad. Öregkori dagerrotípia Tudom változom megváltoztam de kié ez a méla arc himlőhelyes hatalmas kerek ott lebeg az üres papíron akár a teleszkópban a szemcsés hold felkelek székemből a gravitáció vonzása ellenében megfordulok és kimegyek a kertbe a zöldségek közt forgolódom hatalmas fejem visszaveri a napfényt arcom himlőhely-hasadékai árnyékban szemgödröm 2 kráter a csapások mentén keringek az almafák körül fehér fehér forgás köröttem csillagok éppen felfal elevenen a fény
