Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 6. szám - Muszatics Péter: Közel a tengerhez

37

században sem szűnt meg. A jövő majd megmutatja, hogy végleg elgyengülve átadja-e a helyét valami másnak, vagy újra megerősödik-e. Kroměřížben, a történelemtől megkímélt kastély békés angolparkjában a történelemgyötört Csehország a realitás, Bohémia pedig politikai és poétikai utópiának tűnik, hasonlóan Shakespeare álomszerű Bohémiájához, amely a Téli regé

ben a tengerparton fekszik. „Nincs rejtélyesebb a nevek világlásánál és e nevekhez való ragaszkodásunknál” – írta Ingeborg Bachmann. A nevek víziói persze mást és mást jelentenek cseheknek, szlovákoknak, osztrákoknak, magyaroknak. A költőkről nem is beszélve. Közöttük pedig ott feszül ezer és ezer személyes vízió, személyes és családi drámák, szerelmek, üldöztetés, halál, felejtés és nosztalgia. A modern osztrák irodalom legnagyobbjait olvasva egyszerre érezhető a – nagy és kis – történelmi perspektíva, az ettől a történelmi súlytól való megszabadulás vágya és a tisztán művészi, tisztán emberi megragadásának kísérlete. Az osztrák irodalom sajátos Ausztria- és Bohémia-víziói Robert Musiltól Thomas Bernhardig, Ingeborg Bachmanntól Paul Celanig, Hermann Brochtól Peter Handkéig nagyon eltávolítanak a valódi Csehországtól. Egyszerre súlyosan és játékosan. Mintha egy komor, félelmetes, roppant hegyvonulat előtt kristálytiszta, sebesvizű patak csillogását látnánk, miközben, Ingeborg Bachmannt idézve, „könyörtelenül vár a tenger”, a szabadulás, és a költő legfőbb kívánsága, hogy a „tengernyi végtelenbe” jusson. A „Haus Österreich” szókapcsolat egyszerre utal a roppant területeket birtokló Habsburgokra, Ausztriára, magára a birodalomra, egy nemzetek fölötti struktúrára, Európára, egy közös, nagy házra, ahol sokan élnek együtt – ki jobb, ki rosszabb körülmények között, de nagyjából békésen –, és, felbomlása után, mindezek emlékeire is, egyfajta meseországra, melybe rémálmokat és vágyálmokat egyaránt vetíthet politikus éppúgy, mint poéta. Bohémia a tengernél fekszik című verséről Bachmann később azt mondta, hogy a „hazatérésről” írta. Számára Bohémia nem „altösterreichisches Wunschland” volt, nem egy a régi Ausztria tartományai közül, és nem is csak a szépség és a béke vágyott országa. Ellentmondásokkal teli az ő országa, valós és illuzórikus, el-eltűnő és előbukkanó, nyelvileg éppúgy, mint tartalmilag. Mind bohémiaiak lehetünk, és mind reménykedhetünk ebben az országban, írja versében. Akárcsak Shakespeare, Ingeborg Bachmann is a tenger mellé álmodta Bohémiát. Talán azért, hogy a végső hazatéréskor közel legyen a tengerhez.