Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Muszatics Péter: Közel a tengerhez
36 5. Kroměříž az egyik legszebb kisváros, ahol valaha jártam. Német neve, Kremsier, a szóvégi hosszú í-vel könnyed, cseh neve pedig a sok szóvégi, nehéz, egymás mellett hemzsegő, a mássalhangzók hangértékét módosító, fordított kalapra emlékeztető jellel, a hačekkel mintha egy nyelvlecke nyelvtörő szava lenne. Minden a helyén van itt, kényelmes, arányos, komfortos, az arany kakasról elnevezett főtéri szálloda, a Hotel U Zlatého kohouta éppúgy, mint a fekete sasról elnevezett Černý Orel söröző, és ízletes, mint a kissé pikáns hermelines-tormakrémes szendvics, a chlebíček, vagy az ecetben pácolt kolbász, az utopenec. A közeli Olomuc – németül Olmütz – érsekei építették a kastélyt, ami, ellentétben sok cseh várral és kastéllyal, nem lebeg elérhetetlen magasságban: kertjeivel együtt harmonikusan összenőtt a várossal. Nemesi és polgári barátságosan megfér Kroměřížben. Olmütz érsekei közül többen is a Habsburg családból kerültek ki, köztük Rudolf, Lipót császár fia, aki Firenzében, a Pitti-palotában született, Beethoven tanítványa és barátja lett (aki neki ajánlotta a Missa Solemnis t), és nemcsak a zene szeretetét hozta Kremsierbe, hanem a toszkán szellemet is. Minden érsek hozzátett valamit a kastélyhoz és a kerthez, és a végeredmény egy gyönyörű, a történelem viharaitól megkímélt, sértetlenül fennmaradt épület- és kertkomplexum lett, képgalériával és angolparkkal, óriási tükörteremmel és kínai pavilonnal, méltóságteljesen sétáló pávákkal és barokk szimmetriájú szigorú díszsövényekkel, trónteremmel és antikizáló pompeji oszlopsorral, egzotikus állatokkal, mesterséges barlanggal, pálmaházzal és gótikus műromokkal. Amikor a Habsburgok dinasztikus uralma 1848-ban veszélybe került, az uralkodó és családja Olmützbe, a birodalmi gyűlés pedig ide, Kremsierbe menekült a közeli Bécsből. Az olmützi érseki kastélyban lett császár a 18 éves Ferenc József, a kremsieriben pedig a számos tartomány képviselői a „Haus Österreich” megreformálásáról vitáztak. A kremsieri alkotmánytervezetben szerepelt nemzeti alapon szervezett autonóm területek létrehozása – Csehországon belül is. De ez soha nem valósult meg. Egyrészt azért, mert ezt az alkotmányverziót Ferenc József akkor túlságosan liberálisnak tartotta összbirodalmi szempontból. Másrészt a cseh rendek sem szorgalmazták, hiszen királyságuk lakóinak közel negyven százaléka nem cseh anyanyelvű volt. Az etnikai szempont nem esett egybe se az osztrák, se a cseh történelmi perspektívával. A csehek az Osztrák–Magyar Monarchiában lényegében ugyanazt szerették volna, mint a Magyar Királyság – jobb geopolitikai pozícióban lévő – elitje: egy soknemzetiségű Cseh Királyságot – cseh irányítással. Ez 1867 és 1918 között nem volt lehetséges. A dualizmus – azaz a két ország és nemzet uralmára épülő rendszer – nem engedte más nemzetek egyenjogú részvételét az állam vezetésében. Ausztria kapott fél évszázadnyi haladékot a történelemtől. Aztán a soknemzetiségű Csehszlovákia kapott nagyjából háromnegyed évszázadnyi lehetőséget a történelemtől. Közben történetverziók és makacs nemzeti mítoszok feleseltek egymással. Nem lehettek szinkronban, mert féligazságokból álltak, amik egymásnak feszültek. A feszülés a 19. század folyamán egyre erősebb volt, a 20. században pedig egyre gyengébb, de a 21.
