Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Muszatics Péter: Közel a tengerhez
30 egyik oldalszárnyában. Az első korsó mindig a világos. A könnyű Märzen vagy pilseni után félbarna vagy vörös következik. Aztán a třeboňiak büszkeségei, a Prezident és a Kníže, azaz az „elnöki” és a „hercegi” sörök, ebben a sorrendben, egyre magasabb alkoholtartalommal és egyre keményebb habbal. A cseh fogadókban és kocsmákban, hospodákban és pivnicákban a hab mindig vastagabb, mint Magyarországon vagy Ausztriában. Először turpisságnak gondoltam ezt, de aztán láttam, hogy egy-két perc után a hab egy része sörré válik, és éppen a félliteres szintjelzésnél áll meg – a csaposok többnyire villámgyorsan dolgoznak, és pontosan tudják, mennyit kell tölteni a pohárba. Az első korsó után kértem a hermelint. A pácolt camembert sajtot hidegen, saját olajos szószában, pepperonival és hagymával, kenyérrel tálalják. A francia camembert-t burkának fehér selymessége miatt nevezik a csehek hermelinnek. Lassan érdemes enni, és lassan, ráérősen érdemes inni mellé a sört, közben beszélgetni vagy figyelni a kocsma többi vendégét. Részeg embert keveset láttam Csehországban. Sokat és rendszeresen söröznek, de ritkán nagyon részegek. A sör talán finom tompultságot ad, de soha nem bódít el teljesen. Megőrzöd a józanságodat. Vagy a józanságod maradékát, de a méltóságodat mindenképp – és mennyire más ez, mint a szomorú és kétségbeesett orosz vagy magyar italozás. Prágában az U dvou kočekben, a két macskához címzett kocsmában kis emléktábla jelzi csehül, németül és angolul, hogy „zde sedával”, „hier sass”, „here was sitting”, itt ült Wolfgang Amadeus Mozart. Mozart sikeres volt Prágában. A város akkor, a 18. század végén kétnyelvű volt, az elit németül beszélt, a köznép csehül. A Habsburgok kíméletlenek voltak a csehekkel. Ők is, akárcsak a magyarok és az Osztrák Császárság többi kisebb-nagyobb népe, időről időre megpróbálták függetleníteni magukat Bécstől. De a geopolitika realitását ők sem tudták megváltoztatni – és Ausztria, cseh nemesek kivégzésével és birtokaik elkobzásával, a cseh elit megnyomorításával, az ország megfélemlítésével gondoskodott arról, hogy a Cseh Királyság számára a Habsburg-függés évszázadokig kegyetlen, aztán a megszokás rutinjába süppedő realitás legyen. A nagy „ház”, a birodalom, a „Haus Österreich” része lett, „örökös tartománnyá”, afféle különleges helyzetű gyarmattá tették. Sok cseh nemes elkobzott birtokán – így a Mozart utazásáról szóló novella helyszínén vagy Třeboňban is – osztrák nemesek, például a Schwarzenbergek telepedtek meg, Prágában és a nagyobb városokban pedig a német lett a polgárok nyelve. „Meine Prager verstehen mich”, a prágaiak, az enyéim, megértenek engem, mondta Mozart. A legtöbb időt azon az 1787-es őszön barátaikkal, Dušekékkal töltötték, a Mozart házaspár a macskás kocsma közelében lévő szállodából át is költözött a cseh zenésztárs smíchovi házába, új operáját ott fejezte be a mindent az utolsó, legihletettebb pillanatra hagyó – vagy okos ritmusérzékkel tartogató – Herr Mozard. A Prager Oberpostamtszeitung, a helyi német nyelvű lap lelkesen és így, a nevet d-vel írva számol be Mozart operájának Nostitz-színházbeli bemutatójáról: „hozzáértők és zenészek véleménye szerint Prágában soha nem adtak elő
