Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Murzsa Tímea: „Nem volt bennetek, nem volt bennem elég szeretet” (Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér)
144 azonban, ahogy arra Smid Róbert is rámutat az Élet és Irodalom ban megjelent kriti kájában,2 mintha kevésbé lenne ironikusan ábrázolva, mint Nyerges előző regényé ben: „Egy jellemzően posztmodern kellék, az irónia viszont feltűnően hiányzik, az érzékeny lélek önmitizálása itt ugyanis nem az öngúny tárgyaként szolgál. Inkább összeolvasható azzal a kijelentéssel, hogy » [o]ké, ha szégyelli, de tagadni egyetlen oka lehet: a szégyen hiánya« . ” A figura eredettörténetére relatíve kevés utalás történik a szerelmi csalódásokon túl − hacsak nem olvassuk az előző regénnyel össze a szöveget −, ezért Sziránó önmagát sajnáló és sajnáltató alakja kevés empátiát tud kiváltani az olvasóból. Azonban fontos kiemelni, hogy a már emlegetett kurzív beékelések néme lyikében megjelenik énjének kétosztatúsága: „Ki tudja, mikor lehetett az első vissza utasítás, a legelső kislány, aki szebb fiút választott helyette, lényegtelen volt. Bárhol is legyen történetében ez a minden mást megelőző ősmotívum, akár csendespihenőn, akár randevún, bizonyosan ott dőlt el minden. Akkor született meg benne a sokáig (mint frissen fogant magzat vagy kezdődő daganat) fel sem ismert Kis Sziránó.” (63.) Ha erre a kettősségre több reflexió történt volna, akkor elképzelhető, hogy az olvasó sem teljesen az önmagát degradáló , ugyanakkor felmentő „Kis Sziránóval” azonosí taná a figurát. Azonban számos olyan szövegrész olvasható a regényben, amely a gimnazista korosztálynak az érzékenységére és kiszolgáltatottságára koncentrál, és fontos traumákat dolgoz fel. A „Világlegjobb” elitgimnázium légköre például a Görcsegér (beszélő)nevű szereplő megfelelési kényszerét még inkább kiélezi. A lány szüleinek reakciója tökéletesen megmutatja azt a manipulatív viselkedést, ami látszólag megértő, azonban a valóságban mérhetetlen nyomást helyez a gyerekre: „De m ég mielőtt nekikezdhetne, belészorul Görcsegérbe a magyarázkodás, elvégre a dupla szülők biztosítják róla, hogy nem miattuk kell, nem nekik tanul Kati, hanem saját magának, és hogy ők, tudhatja Kata, soha nem erőltettek rá semmit, a külön nyelvórákat és a többi különórát, a Figyelmeztető Csengetést is Kati akarta, ők akkor is nagyon szeretik, ha már nem tanul olyan jól, mint eddig tette, ez az ő dolga, az ő döntése, az ő élete, ő tudja, hogy ettől majd valóban nem romlik-e le az év végi bioszjegye, ami majd valóban nem befolyásolja-e az egyetemi felvételijét és úgy általában a jövőjét.” (120.) Kuka alakja szintén mélységekbe menően lett ábrázolva: megismerjük háttértörténetének egyik kulcsmotívumát (az anyja betegségét: „Kuka lélegzetvisszafojtva hallgatja az anyja zörgősen visszafojtódó lélegzetét” [162.]), de még finomabban mutatja meg személyiségét az a szövegrész, amely arról szól, a fiú hogyan reagál arra, ha ajándékot kap: „minden jó ajándék volt, azaz jó volt, mert ajándék volt. Kukát rendszeresen meglepték ezek az alkalmak, elvégre mi a csudáért kapna ő bármit is.” (237.) A legizgalmasabb történetszál azonban Katáé és történelemtanáráé, Szurkó Szabolcsé. Ez az epizód egy nagyon is aktuális kérdésre koncentrál: a szexuális zaklatáséra. Nyerges Gábor Ádám igyekezett úgy megközelíteni a kérdést, hogy ne csússzon át egyfajta klisés ábrázolásba: „komoly fejtörő volt az is, hogy ne írjam a karaktereimet olyan zsákutcákba, ahová nem szeretném bezárni őket – kissé kevésbé zavarosan: ne legyen egydimenziós maga a jelenet sem, ne közhelyes sztereotípiák, »a predátor « és » az áldozat « találkozzanak benne, de ne is a sztereotípiák kifor gatva is egydimenziós ellentétei, valami naiva, aki tudtán kívül » magának kereste a bajt« és valami félreértett, szegény, zavarodott férfi, akinek van egy » pillanatnyi 2 Smid Róbert, A vissza(nem)térő Sziránó, Élet és Irodalom, LXIV. évfolyam, 43. szám, 2020. október 22.
