Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Vajna Ádám: Konkrét esszé Szőcs Géza lírájáról, avagy egy költészet ki- és besajátítása
139 / félig tele csésze / ma kezdődik életem / hátralevő része”). Mind frissen, frappánsan, humorral (ki tudja, talán néha már túl sokkal, ez ízlés kérdése), de nem tét nélkül. És a versfüzér kicsiben úgy működik, mint Szőcs Géza költészete nagyban: minden csillag, minden lapozás után újabb meglepetések és váratlan lírai fordulatok leselkednek ránk. * * * Szőcs Gézát egyszer láttam élőben, Balatonfüreden a Quasimodo Költőverseny díjátadóján 2018-ban. Nem mentem oda hozzá, nem dedikáltattam vele kötetet, és nem kértem meg, hogy írjon fülszöveget a megjelenés előtt álló könyvemre. Szívesen beszélgettem volna vele, de kétlem, hogy poétikai kérdéseket leszámítva bármiben is egyet tudtunk volna érteni. Túl sokat hallottam és tudtam róla. De ahogy szememben a szerzőt mint embert nem menti fel az, hogy jó verseket ír, úgy a jó verseket sem rontja el, hogy a szerző mint ember milyen. Persze a csalódás attól még nagyon is valós. Minél többet jelentenek nekünk egy szerző írásai, annál nagyobbak az elvárásaink a szerző mint ember irányába. És hát ebből kiindulva Szőcs Gézának nálam egyébként is nagyon nehéz dolga lett volna.
