Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Vajna Ádám: Konkrét esszé Szőcs Géza lírájáról, avagy egy költészet ki- és besajátítása
135 Vajna Ádám Konkrét esszé Szőcs Géza lírájáról, avagy egy költészet ki- és besajátítása „Anyámnak a tűzijátékról mindig a forradalom jut eszébe, nekem pedig ez”, olvastam nemrég a fiatal erdélyi költő, Mărcuțiu-Rácz Dóra egészen friss kötetében, és arra gondoltam, milyen szépen leírja ez az én fél-erdélyiségemet is, ami leginkább az ehhez hasonló tapasztalatokban ragadható meg. Örököltem egy kulturális csomagot, amelynek ugyanúgy része dédanyám ángádzsábur levesének receptje, mint a Marosban horgászás nagyapámmal vagy édesanyám emlékei a forradalomról. Ebben a kulturális csomagban érkezett meg hozzám Szőcs Géza költészete is még kamaszkoromban, jóval azelőtt, hogy behatóbban ismertem vagy kedveltem volna a kortárs lírát. Ezt a költészetet azonban, szemben a kulturális csomag legnagyobb részével, szép fokozatosan kisajátítottam. Ezt a folyamatot próbálom meg most rekonstruálni. * * * Az első kedvenc Szőcs-versem a Faludy György válogatta Nyestbeszéd kötet első szöve ge, A dudás volt. Arról szól, hogy a dudás (akkori és mai olvasatomban is: a költő) hazaér egy fárasztó nap után, és panaszkodni kezd a feleségének. A dudás A dudás munka után, estefelé, fáradtan megjön. Tépett és piszkos és füstös meg véres. Szájából feltör a mother-tej íze, mother-nyelv, csipogás, tatárjárás, kísértetjárás, nyelvjárás tölti meg a száját. – Ma is – az asszonyka kérdi tőle. – Ma is – bólint kimerülten a dudás. És hozzáteszi: Szeretnék életnagyságú lenni. Lótuszt szeretnék vacsorára. Paradisumut házoá. Fürössz meg. Nézz rám. Hull a hó. Fürössz meg. Love me. Lave-moi.
