Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fried István: Tandori Dezső „Költészet”-regénye („A költészet-regény, költészet-élés vajon egyáltalán?”)
134 egyébként is nehezen érzékeltethető korszellemtől, korrajztól, nem annak tulajdonítja, hogy egymástól eltérő poétikák szerint alkotók költészeti útjai olykor összefutnak, netán (általa) találkoztathatók. Mert az azért mégsem felejthető, hogy a tandoris összeolvasást egy tandoris poétikai elgondolás mozgatja, ilyenmódon legalább annyit tudunk meg Tandori Dezsőről, mint az általa bemutatott költőről, versről, versek egymáshoz közellétéről. Tandori Dezső Költészetregény énak „szakmaiságában” hiba volna kételkednünk, elfo gadva: nem csupán egyféle szakmaiság létezik. s e szakmaiság hitelét az kölcsönzi, hogy költészeti eredmények vannak mögötte, egy olyan költő versértése szavatolja, akinek lírai-epikai teljesítménye mellé jelentékeny esszéírói munkásság csatlakoztatható. A kötet semmiféle elfogadott-„szabályos”-alakulóban lévő előírást, a közmegegyezésnek semminő változatát nem tartja a maga számára kétségen kívülinek. Szövegértelmezései talán a hermeneutikához29 állnak a legközelebb, mintha a grammatikai (nyelvi vonatkozású) és pszichológiai (személyi vonatkozású) értelmezést (Auslegung) tartaná célra vezetőnek. Mindenesetre megkockáztatható, hogy a megértés (re törekvés) sosem mellékes-elhanya golható tényezőként jöhet számításba, de az elbeszélő el- és belehallgatásai, személyesre vett magyarázatai nem igénylik egy vitán fölül álló igazságmondó pozícióját. Éppen ellenkezőleg, az olykor fölbukkanó „tandorizmus”-ok igazolják, mennyire arról és csak arról beszél az elbeszélő, akihez (személyes) köze van. Ennek következtében nem teljes botorság az olvasmánynaplót emlegetni, de nagy valószínűséggel a legjobban tesszük, ha visszatérünk a címhez: költészetregény. A z előtaggal kapcsolatban tán fölösleges hosszab ban töprengeni, versek, költészetek a fejezetek tárgyai. Versek, versek, versek— „minden mennyiségben.” A versek olvastán támadt gondolatokat feltűnően sok idézet köti össze. Nem egyszer olyanformán, hogy egy/másfél sor verset megakaszt az elbeszélő közbevetése, keveredik egymással líra és magyarázat, esetleg összekötő szöveg, hogy a szóban forgó költő verseskötetének hiányában se maradjon ismeretlen, aminek értelmezése következik. Évszámmal, egyéb adattal takarékoskodik az előadás, az értelmező önpozicionálásával azonban a legkevésbé. A Költészetregény egy költő költészet-olvasó életrendjének és más költők értelmezett költészetének regénye. 29 Sabine Becker, Christine Hummel, Gabriele Sander, Grundkurs Literaturwissenschaft . Stuttgart, Philipp Reclam jun., 2006, 221–227, Hermeneutik, in Texte zur Literaturtheorie der Gegenwart, hg. Dorothea Kimmrich, Rolf Günter Rennez, Bernd Stiegler. Stuttgart, Philipp Reclam jun., 2003, 17–55. Gadamer, Jauss, Ricoeur műveiből vett szemelvényekkel, Ilja Karenovics, Hermeneutik, in Literaturtheorien des 20. Jahrhunderts, hg. Ulrich Schmid. Stuttgart, Philipp Reclam, jun., 2010, 133–163. Gadamer, Staiger, Ricoeur. Tandori mindig szövegközelben marad, életrendjében is, nem „szorosan” olvas, de az írások, a költői szövegek sajátos jellegének, megkülönböztethető poliszémiájának nyomába ered.
