Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fried István: Tandori Dezső „Költészet”-regénye („A költészet-regény, költészet-élés vajon egyáltalán?”)
125 regény-író e téren is szakmaiságról tesz tanúbizonyságot, nem csupán a versenyek terminológiájában, sőt kulisszatitkaiban bizonyul járatosnak, hanem példázatával a metaforák olyan világába vezet, amely (talán megkockáztatható) a tág értelemben vett kultúrának egymástól eltérő területeit a maga előadásának körébe vonja. Ezáltal a kultúrának az irodalmi/művészeti területre összpontosított értelmezését nemcsak kitágítja, hanem metaforáinak illetékességi körét igen csak bővíti. Arra is gondolhatnánk, hogy a létezés (még ha televíziós adások biztosította térben is) egyetemesebb annál, minthogy egy hagyományosabb „szellemiség”-re korlátozódna, a professzionalitás az ilyen értelemben emlegetett kultúra bármely területén jogos igénynek tetszik. S a nemzetközileg jegyzett sportteljesít mények hasonlatként (vagy metaforaként) joggal kaphatnak helyet a költészetregényben. Arra e terminológia és hasonlat mindenképpen alkalmas, hogy érzékelt esse a személyes teljesítmény függőségét egy összemunkálástól (a költészettörténet is eképpen jellemezhető eszerint), ilyenmódon egy költészet (beleértve a saját életmű alakulását, a Nemes Nagy Ágnes-, Ottlik- és Mészöly-élményt,16 mint a költői indulás eseményeit), története valamiből eredeztethetősége, a valamivel való (kölcsönös) figyelem, a hatás—befogadás „dialektiká”-ja, nem egyszer tervezhetetlen mechanizmusa a költészet regényiségét és e regény költészeti vonatkozásait sosem törölhetik el. Az eddigiekből kitetszhetett, hogy különnemű tényezőkből tevődik össze a költészetregény(-jelölés). A kötettől függetlenedő általános fogalomnak, meghatározásnak (eltérően a „félhosszú” verstől) nemigen volna mondható. A vers- és életmű-részletek bemutatása, valamint a saját élethelyzet (ez néha önigazolás, néha a létezés-pozíció vershelyzetté emelése) egy személyes-„esszéisztikus” és egy nem kevésbé személyes-leíró nézőpont szerint váltakozik, olykor a kettő egymá sba ékelődik, olykor összezáródik. Eképpen az irodalomtörténet versus önleírás dilemmája is föl-fölbukkan (a Berda-fejezetben Vargha Kálmán egy tanulmányából indul ki),17 ugyanakkor ami a „hangoltság”-ot illeti, még a legszemélyesebb sorok sem térnek el az elbeszélői tónustól. A költészetregény körvonalazódása szinte igényli az eltérő aspektusokból szólás tárgyi különbö zéseit, hogy az előadást abban a hangnemben tarthassa, amely ismer modulációkat, kilengéseket, természetesen ismétlődéseket, ezzel kicsendülni hagyja az író hangját. Míg a Bevezetés (5-12) egy „tárgykör” bemutatását ígéri, a Fejezetzárás (240–241) a kötet végére kerül, noha a tervezés korábbi stádiumában született. Akad azonban Közbevetés is (143–144, árulkodó alcímmel: „Hogyan élünk a költészettel(ben).” Innen tudható: „A » Költészetregény « mérőműszer”... 18 Emellett írója műfordítással is foglalkozik; „a költészet pontosság”, „a mérőműszer belekopása a lelkünkbe (lelkünk efféle » Költészet regény« anyagába) az, hogy épp akikről írtunk, pillanatnyilag távolabb kerülnek.” Az értelmező, bár szót ejt a maga köznapi dolgairól (általában „költészetregényileg”), külsőlegesnek minősíti a költők biográfiai epizódjait, amelyeket valójában kevéssé ismer. A biográfia és a líra egymásra látása sehová nem vezet. Ismét önmagára vonatkoztat, Nemes Nagy Ágnessel szemben sohasem tudott, azóta sem képes „brancs”-ban létezni. A költészet – állítja – kénytelen-kíméletlen túllép az emberi esetlegességeken, hogy mégis 16 „A költészet – és regénye – elutasítja az élménybeszámolót, ha azok főszereplőre, az adott kis világ Napjára utalnak elégedetlenül. Bármely kis világ Napjának – de Holdjának is az a dolga, hogy fényeit és hőjét adja, vagy csak fényét.” 17 Szabó Lőrincről szólva „mellőzöttség”-ét emlegeti, „figyelem (...) jóval kevesebb fordult felé, mint egyenrangú társainak jósora láttán.” Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár Szabó Zoltán könyvei, tanulmányai bőségesen pótolták a hiányt, a költők részéről valóban csekélyebbnek mutatkozik az érdeklődés. 18 de nem ítélkezés – egészítem ki, ellenben értékelés
